Hát kész lett. Megsült minden süti, aminek meg kellett(?) sülnie. És most akkor bevallom minden aggódósnak, hogy igen, tényleg nagyon elfáradtam, pedig még azért messze van a láblógatás. Még nincsenek becsomagolva az ajándékok, és a fiúk még nem alszanak. Még hátravan a konyha rendberakása (de ma már csak amit nagyon muszáj). De van még egy holnap délelőtt, meg egy kevéske a délutánból. Most már meglesz... és majd utána lesz pihenés is. Mert bárhogy tiltakoztam is, akármennyire duracell elem is.. hát... az is lemerül néha. A töltőm meg ki tudja merre jár. :-)
De a lényeg, bámilyen reménytelen volt is még egy héttel ezelőtt, azért mégiscsak lesz karácsony nálunk is.
És leírom, hogy majd jövő ilyenkor vissza tudjam olvasni okulásként, hogy:
1. lehet bármikor az év folyamán karácsonyi ajándékot venni, nem kell megvárni az utolsó napot
2. nem fog összedőlni a világ, ha nem négyféle, hanem csak kétféle süti lesz
3. felesleges végigtakarítani mindent, mert úgyis elölről kell kezdeni
Azért ma nagy öröm is ért. Egész délután lestem a telefonomat izgatottan, hogy vajon odaért e a csomag, amit tegnap feladtam. Annyira izgultam, hogy sikerüljön igazi örömet szerezni, és igazi meglepetést. És sikerült. :-) És hallani az őszinte örömet, olyan nagyon jó volt. És pontosan ez kellett cserébe. Semmi más. Sokkal többet ért mindennél. Mert adni nagyon jó dolog. És imádok meglepetést szerezni, és előre kigondolni, hogy mivel és hogyan és mikor fogom meglepni. Mert olyankor tudom viszonozni mindazt, ami nélkül nem ez az ember lennék.
Olyan fáradt vagyok, hogy percek telnek el úgy, hogy csak bámulok ki az üres fejemből, és képtelen vagyok egy értelmes gondolatra is. De egy jó dolog van a fáradtságban. Ma nem értem rá belesüppedni a mocsárba. :-) Ez is valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése