A mai nap olyan furcsán csendes. Kicsit túl csendes is, még akkor is, ha a két kisebb fiacskámnak ma nem volt ovi, meg még akkor is, ha ma feleannyira sem voltam K.O., mint az elmúlt napokban. Nem tudom, mi van... A fejemben is csend van. Ami jó, csak furcsa. Sok minden a helyére került, kicsit lenyugodtam, és lassan, de biztosan meg fogom találni magamat. Hogy aztán fog e tetszeni, amit találok, azt még nem tudom.. Végülis mindegy is, hogy tetszik e vagy sem. El kell fogadnom, és nem rágódnom rajta, akkor azt hiszem, jól fogom csinálni. Ha meg nem, hát majd kezdem elölről.
Ma még vár rám egy rakás keksz-süni készítés, holnap Luca-napi vásár lesz a suliban. De előtte még egy fociedzés, amit már nagyon rég nem láttam, így aztán most bevállalom, hadd lássam a legnagyobb gyerekem örömteli mosolyát azzal az új fogával. Úgyis olyan kis komoly és befelé forduló lett mostanság. (nem is tudom, kitől örökölhette) Abban meg csak reménykedem, hogy a negyedik kávé után már nem fogok az edzés közepén elaludni.
Később még talán írok, ha nem... akkor meg nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése