a (majdnem) tökéletes karácsony

után végre ide is eljutottam. És a zárójeles szó tényleg nagyon zárójeles, és csak rám vonatkozik. A családi karácsony tökéletes volt. Végre. Mióta gyerekeink vannak, azóta az első ilyen tökéletes. Amikor senki nem volt nálunk szenteste vacsora előtt, amikor nem tébláboltak, csilingeltek, telefonáltak, hogy jajjmár, mikor vacsoráztok már.. Most sikerült teremteni egy félóra tökéletes nyugalmat, amikor olyan jó volt nézni a mosolygós, örömködős arcokat, amikor még jó volt látni, hogy feltétel nélkül hisznek. És olyan, de olyan megható, hogy attól a gyerektől, aki utál rajzolni is, írni is, kaptunk egy teljesen kézzel készített "mesekönyvet", egy mindkettőnk szívének nagyon kedves mesével. Zelk Zoltán: A három nyúl. Patrik leírta, illusztrálta, aztán kilyukasztották, összefűzték. Meseszép. Az egyik legszebb, amit valaha kaptunk. A többi is ilyesmi ám. Tavaly a naptár, az idén Erik gipszképe, vagy Rolié, amin a saját kis párnás kezecskéivel díszített "karácsonyfa" van. Szóval a tökéletesség adott volt, még a vacsoránál sem jutott senkinek eszébe sem veszekedni, sem nyavalyogni, a játékokat is, amiket kaptak, összepakolták. Aztán azért jött a többi karácsonyfa a házban, és a többi ajándék, és szép lassan elszállt a kontroll, és illant a tökéletesség, és egy bejelentés körítése és fogadtatása miatt végül még maga Grincs is meglátogatott. De ezt majd úgyis helyrerakom. Elfogadom, mert nem tehetek mást.
És meg kell állapítanom, hogy egészen jól nevelt gyerekeim vannak. Mert nem jutott eszükbe reklamálni, hogy mégsem azt kapták, amit kértek, vagy hogy nem mindegyik Jézuska nézte meg, milyen elem is való a játékba, és vagy volt, vagy nem... de beérték azzal, hogy majd lesz elem, ha nyitva lesz a bolt. És hát mit ne mondjak, azzal a sugárzó, őszinte boldogsággal csak ők tudnak Boldog Karácsonyt! kiáltani.
Úgyhogy azt hiszem, megérte végül az összes idegeskedést, fáradtságot, kapkodást, és minden mást. És különben is már agyonpihentem magam. Főleg, hogy még meg is betegedtem tegnapra. De már az is jobb. Lázam már nincs, az orrom is alakulóban, még köhögök, de iszom a lándzsás útifű szirupot... mire az újévi malacot kell sütni, már minden rendben lesz. :-)