Hát sűrű volt a nap (pedig háttal nem kezdünk mondatot, szólna rám a magyartanár, ha még hetedikes lennék). A középső fiacskám már hajnalban kukorékolt, hogy ő már látta, hogy van valami a konyhaablakban. Még egy órát sikerült rávenni az alvásra, de hétkor mese nem volt, mert akkor már nagyon kellett pisilni :D is. Így aztán mindenkinek fel kellett kelni, bevallom, nekem csak nagyon hosszas unszolásra sikerült. Az ajándékoknak örültek, pillanatok alatt mindenhol volt csokipapír, gumicukros doboz, könyv, sapka, párna. Szerencsére jó gyerekek voltak, így aztán "barkácsot" nem kaptak. A kis királyfim tegnap édesen közölte velem a fürdőkádban ülve: "Anyucka, a rossz gyerekeknek barkácsot hoz a Mikulás. -mikor értetlenül néztem, kijavította: -Birkácsot, tudod. " Így azért leesett. Ma ezt odáig fejlesztette, hogy már fütyiszt is kapnak a rossz gyerekek a barkács és a birkács mellé. Édes pofa. Rendesen "megdolgoztat" mindig, de nem is tudom, mi lenne velünk nélküle.
Délután kicsit hangulatba hoztam a lakást, bár még közel sem került elő az összes adventi dísz, de már vannak fények, ami olyan jó, és kellemes, és olyan karácsonyos.
És ilyenkor mindig azt érzem, hogy de jó, hogy a gyerekeimnek nem olyan advent jut, mint nekünk régen. Milyen jó, hogy ők kapnak adventi naptárt (és igen, tudják, hogy régen nem volt szokás, hanem csak úgy vettük át Amerikából), milyen jó, hogy csillogó szemekkel nézhetik az adventi fényt, meg a kis hóemberkéket a tükrön, meg még a számos kis ilyen-olyan apróságot.
És azt leszámítva, hogy még ma is őrült hányingerem volt, jól vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése