Semmisemjó

Ez ma nem az én napom. Pedig nem is indult olyan rosszul. Igaz, ezt nem reggel húztam, hanem most:

Kardok Hármas
Düh. Számolj azzal, hogy hiba csúszik a számításba, s a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnéd.

Ha ezt reggel tudom, lehet, hogy nem akadok ki annyira, hogy a kedves doktor úr szerint érzékeny vagyok a gyógyszeremre, de ezt most ő nem vállalná be, hogy elveszi, inkább ad mellé még egyet, ami hátha kicsit lehiggasztja. Meg "nekem sem lesz baj, ha kicsit lenyugtat". Nem tudom, mit látott rajtam, mert sok minden voltam, de ideges az aztán nem. Mindegy, megint várakozásra vagyok ítélve. Mert egyébként is úgy szeretek várni. Meg az órát. Na, azt aztán főleg. Nagy közellenségek vagyunk mi ketten. Az óra, meg én. Illetve, lehet, hogy csak egyoldalú, és ő szeret engem. De én biztos, hogy gyűlölöm, mert mindig rohan, mikor nem akarom, és sose mozdul az a rohadt mutató, mikor pedig rohannia kéne. És ez nemcsak mostanában van így. Sose volt velem.
Egyébként meg közérzetileg is egy nagy nulla a mai nap. Mindenhol fáj, mindenem nehéz... nem kell se kaja, se semmi. Pedig nincs is hétfő.
Lehet, hogy be kéne vetnem az mp3 lejátszót, merthogy még a héten nem hallgattam zenét?