Dius gondol... mit is?

Hosszú és sűrű és fárasztó nap után ülök a gép előtt, bambulok ki a fejemből, és kicsit élvezem a csendet (de ez csak átmeneti állapot).
Dokinál voltam. EEG leletem negatív, de "természetesen egy egészséges emberé nem ilyen lenne". Ez olyan "mindjártképentöröllek" mondat volt, de nem kell mindig elveszni a részletekben, így hát ügyesen átsiklottam rajta. Vagy besöpörtem a szőnyeg alá.. végülis az mindegy. A lábaimon lévő csúnyaságok tényleg a gyógyszertől vannak, így aztán hamar kaptam egy másikat. Ma este már azt kell bevennem. Lehet, hogy nagy hiba volt, de ennek elolvastam a betegtájékoztatóját előre. Akinél az előző gyógyszerem, ami carbamazepin-t tartalmaz (lehet, hogy rosszul írtam ám) allergiás reakciót váltott ki, azoknál ennél a szernél, ami oxcarbazepine-t tartalmaz 25 % esély van az újabb allergiás reakcióra. Hipp-hipp-hurrá! Na, de, legyünk pozitívak.. itt most akkor NEM a negyedik leszek, hanem mondjuk az első. És akkor ez jó lesz, és szuper lesz, és nem leszek annyit álmos, és nem lesz hányingerem, és tudok enni, megminden... Mondjuk, hogy ezt kérném karácsonyra. Nem tudom, kitől.. tán a Jézuskától. ;-) Ja, és január 6-án jelenésem van megint.
Doki után újfent vásárlás ajándékra vadászva. És ugyanaz, mint a múltkor. Teljes elkeseredés, mert minden vagy hülyeség, vagy drága, vagy nagyon nem értünk egyet, hogy megvegyük e vagy sem.. Gáz. És vészesen közeledik a nagy nap. De mivel úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna, hát ezért még nem vagyok elkeseredve (annyira).
Nagyfiam miatt ma megint telefont kaptam a suliból. Megint hasmenés, megint görcsök.. és sírt, hogy haza szeretne jönni. Gyanús. Múltkor is épp aznap, mikor nekem mennem kellett. Meg megint. Gondolom aggódik.. és szorong, hogy mi lesz. De már azt hiszem, mindent megbeszéltünk, amit erről tudnia kell. Megbeszéltük, mi a teendő, ha mégis rosszul lennék. Ki telefonál, ki hoz párnát, és ki zárja ki az ajtót, meg ilyenek.. De azt is megbeszéltük, hogy nem szokott ez olyan sűrűn előjönni, hogy félni kéne tőle. Mégis.. azt hiszem nagyon mély nyomot hagyott benne az az emlék, és nagyon-nagyon szeretném kiradírozni a lelkéből, ha tehetném. :-( Holnap mindenesetre beszélek a tanítónénikkel is, tudjanak róla, aztán majd meglátjuk. Lehet, hogy Eszternek igaza lesz, és tényleg elég lesz az a kéthetes téliszünet, amikor sokat leszünk együtt, amikor nem kell senkinek rohannia sehova, láthatja, hogy gyakorlatilag semmi sem változott, és megnyugszik. Vagy majd az idő... nem hiszem, hogy kéne még vele ragoznom.
Szóval a mai sem volt egy unalmas nap.
De azért történt jó is.:-) Jöttek délután az ovisaim nagyon büszkén nagyon csillogó szemekkel és hozták a szebbnél szebb karácsonyi ajándékokat. Erik egy szalvétatechnikás gipszképet, nagyon szép pirosra lefestve, és csillámporos is. :-) Rolika pedig egy nagyon szép karácsonyfát, az is be van keretezve. Már megvan a helyük... remélem holnap felkerül. :-)