Úgy, de úgy elfáradtam ma, hogy már majdnem jól is esett. Most majd mindjárt felszisszentek itt nekem, ha bevallom, hogy igen, még a lábaim is remegtek, de akkoris tiszta lett a konyhaszekrény teteje, a radiátorcső, éééééééééééés (itt kéne a dobpergésnek jönnie) a fritu is szebb, mint újkorában. És felkerültek a hópelyhek a radiátorcsőre. Szép. ;-)
De olyan sok előnye van ennek a sikálásnak.. kész van a mese. A fejemben. Még majd kiderül, hogy ott is marad, vagy leírom e. :-)
Úgyhogy ez egy ilyen ultrarövid post lett, mert ultragáz módon akarnak leragadni a szemeim.
Holnapra kérem a drukkokat, megyek megint a dokihoz. :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése