:(

 Ma reggelre arra ébredtünk, hogy az anyukám így majdnem 65 évesen egyke lett. 

Még nem is telt el egy hónap sem az idősebb bátyja halála óta, most a másik testvére temetésére készülünk. Ő is beteg volt, ő már évek óta küzdött a kórral. Volt idő, amikor azt gondolta, ő győzött. De mégsem. Az elmúlt hónapokban folyamatosan rosszabbul lett, a temetésre sem tudott eljönni, nem tudott már annyit állni. Tegnap este egy utolsó küzdelem várt még rá, de már esélye sem volt nyerni. 

Nem nagyon találok szavakat most erre. Anyukám romokban hever, nagyon megviselte. Tegnap délután még találkoztak, és semmi nem utalt arra, hogy ez volt az utolsó találkozásuk. Még ha tudtuk is, hogy nincs már sok remény semmire, azért remélte mindenki, hogy még van idő. 

De nincs.