Ez is egy első

 Ma reggel még öten ébredtünk itthon, estére négyen maradtunk. Patrik ma elköltözött. Természetesen nem úgy történt meg, hogy reggel felébredt, és úgy döntött, elege van  belőlünk. 

Nem volt egyébként téma, csak egyszer, két évvel ezelőtt, de karácsony környékén felhívta egy barátja, és elmesélte, hogy a testvére kiköltözött Kanadába munka miatt, kiadja a lakását, nem érdekli? Olyan árat mondott, és olyan a lakás, hogy egy másik barátjával együtt lecsaptak a lehetőségre. A telefonbeszélgetés után az elsők voltunk, akiknek elmondta, és megmutatta a képeket is, mi is azt mondtuk, hát ennyiért ez bizony ajándék. 

Ez a gyakorlati része. Meg az, hogy vettem neki ágyneműt, segítettünk összecsomagolni, és ma el is vittük délután háztól házig. 

Az idén 25 éves lesz, így mondhatjuk, hogy volt időnk felkészülni erre, hogy majd egyszer egy másik helyen lesz otthon, ahol mi már nem leszünk ott. Tudom, hogy talpraesett, életrevaló, és bármit képes megoldani. Mondjuk tudom róla azt is, hogy nem a takarítás és a rendrakás a kedvenc elfoglaltsága. De ő is tudja, hogy ha bármi gondja, baja, kérdése van, itt vagyunk. 

Azért furcsa érzés. Sokszor volt eddig is, hogy esténként nem volt itthon, a baráti társasága is ugyanúgy Budapesten van, mint a munkahelye. De most valahogy másképp van sötét a szobájában, más érzés. 

Nem is tudom jól elmondani, hogy milyen. Hozzá fogunk szokni biztosan, és ebből az új helyzetből is majd teremtünk jó dolgokat is. Az már most biztos, hogy a közös nyaralás(ok), meccsnapok még értékesebbek.lesznek ezentúl.