Se meccsnap, se más. Ráadásul úgy ébredtem ma, hogy itt találtam magam teljesen egyedül. Erről azért valamikor réges régen álmodoztam, de most nagyon furcsa volt.
Balázs dolgozni volt ma, így a délelőttöt egyedül töltöttem. Patrik szólt, hogy jön ma haza, szüksége van a születési anyakönyvi kivonatára, és rögtön le is adta a rendelést valami finom ebédre. Ennél közelebbi ötlete nem volt, úgyhogy csináltam neki sajtos karajt, magunknak cigánypecsenyét sütöttem. Majdnem egyszerre értek haza, így kettőkor együtt ebédeltünk.
Délután elmentünk a Diego-ba, megvettük a laminált padlót a szobákba, mostanra elegünk lett a padlószőnyegből. Nem a legolcsóbbat vettük belőle, de mostanra úgy néz ki, mintha legalább száz éves lenne már. Nem lehet igazán szépen porszívózni sem, úgyhogy megérett a cserére. Attól továbbra is félek egy kicsit, hogy hideg lesz, de majd megszokjuk gondolom. Most már amúgy sincs visszaút. Nem fogom szeretni az ezzel járó felfordulást, de a végeredménnyel majd elégedett leszek remélem. Balázs megemlítette múltkor, hogy azon gondolkodik, ha már úgyis kipakoljuk a szobákat, kéne festeni is. Akkor gyorsan lehűtöttem, hogy az a költség most nem fér már bele szerintem, de most azon kaptam magam, hogy én is ezzel a gondolattal kacérkodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése