2024. jan. 29.

Hétfő

 Múlt héten pénteken megkaptam az új munkaszerződésemet. Az gondolom elég hülyén hangzik, ha azt írom, hogy kaptam fizetésemelést, mégsem vagyok elégedett. A reálbérem most is csökken, ahogy tavaly is. De nem is feltétlenül ez okozta a legnagyobb csalódást, mert igazából ilyesmire számítottam. 

A nagy csalódás ott ért utol, amikor szembesültem vele, hogy tulajdonképpen semmi értelme nincs annak, hogy minden nap becsülettel kidolgozom a munkaidőmet, hogy elvégzem az összes rám osztott feladatot, hogy szánok időt gondolkodni azon, tudunk e még fejlődni, javítani bármin. Év közben nemigen kapok dicséretet vagy elismerést, a főnököm (saját elmondása szerint) nem tud dicsérni. Ez sem esik jól, de már megszoktam. Így aztán volt az a titkos, motoszkáló kis remény, hogy majd most kiállnak értem, elismerik a pluszban hozzátett energiát. De még csak fel sem merült senkiben, az egészen biztos. Még annyira sem, hogy legalább azt tudják mondani, nagyon szerettük volna, de sajnos nem lehet. 

Nincs mit szépíteni rajta, rosszul esett, csalódtam, és most még meg vagyok sértődve, és ma reggel is úgy mentem be, hogy hát akkor úgy állok hozzá, hogy más is odaférjen. 

Majd túl teszem magam ezen is, az idén is, csak épp nem olyan könnyű most. 

6 megjegyzés:

  1. :( Ez nagyon rossz. Sajnálom. Ugyan ez megy most nálunk is, ráadásul ez a százalékolás, hogy ki mennyit ér....na ez visz mindent és hát persze, hogy másnak is leesett már (nekem azonnal) hogy igen is van vonzata, ugyan is most van aki tényleg komoly összegű fizetésemelést kap és van, aki semmit. Az egészségügyet ismét szétzilálják egy ilyen dologgal, most a dolgozókat állítják szembe egymással. :/ Eddig legalább egyformán kapott mindenki emelést, a végzettsége és az évei alapján úgy is be volt kategorizálva, most még az alapján is sorolva leszünk kit mennyire kedvel a főnöke...Egyébként én már úgy vagyok vele, hogy tényleg nem adok bele annyit, mint egy két éve, mert úgy érzem ezzel csak azt bizonyítom, hogy tényleg hülyének nézhetnek és bármit megtehetnek. Én igyekszem úgy dolgozni, hogy ami a feladatom abba azért ne legyen hiba, de pluszt nem vállalok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez sem könnyű helyzet nálatok sem. Sajnálom. 😔

      Törlés
  2. -((( Sajnálom! Nagyon szomorú, hogy sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülik meg az embereket(persze biztos van olyan munkahely, ahol igen.. meg az erkölcsi megbecsülés inkább a főnökön múlik, meg a multiknál, maszeknál az anyagi is), kezd kialakulni egy olyan tendencia, hogy nem érdekli őket, ha elmennek az emberek-( Szociális szférában dolgozom, nálunk aztán tényleg gyalázatosak a bérek: garantált bérminimum, plusz valami szociális bérkiegészítés, de ez igazából csak adható... az alapbérünket legalább 10 éve nem emelték-(

    VálaszTörlés
  3. Sajnálom, Dius, és teljesen átérzem a helyzetet. Ez elől ( is) menekültem el az előző munkahelyemről. Ott sem volt soha se egy köszönöm, se egy jól csináltad, pedig az sokszor többet ér, mint az anyagi juttatások. ráadásul sok olyan dolgot megcsináltam, ami nem az én feladatom lett volna, hanem a főnökömé, csak már nem bírtam a töketlenkedését. Aztán gondolom a saját érdemeként lett ez még följebb előadva.
    Én azért biztos elmondanám a főnökömnek, hogy nem erre számítottam. Nem tudnám a csalódottságomat magamban tartani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is el fogom mondani, mert nem tudom és nem is akarom magamban tartani.

      Törlés