Ezen a héten egy jó vaskos, és nagyon szép, érzelmeiket teli könyvet olvasok. Ez volt az a könyv, amiért annyian rajongtak a Niok csoportban, hogy már olyan kíváncsi voltam rá, hogy majdnem örömtáncot jártam, amikor karácsony előtt megpillantottam a könyvtárban.
Még nem fejeztem be, de már most biztos, hogy ettől az írónőtől fogok még olvasni (A vasárnap koldusai című könyvének is nagyon komoly rajongótábora van) , nagyon szépen ír, olyan érzelemgazdag ez a regény is, hogy volt olyan este, amikor csak harminc oldalt olvastam, és utána le kellett tennem, hogy feldolgozzam.
Egyébként azt hittem, amikor elkezdtem, hogy nem jókor vettem elő közvetlenül a nagybátyja halála után egy temető gondnok története talán sok lesz, de nagyon rövid alatt természetessé vált a temető, mint közeg.
Violette egy francia kisváros temetőgondnoka. Férje tizenkilenc éve eltűnt az életéből, de a nő nem kerestette, hiszen már rég nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi minden nap felpattant a motorjára, és mogorván, idegen nők illatát árasztva jött haza - ha egyáltalán hazajött.
Violette békében és nyugalomban él a temetőben: ápolja a veteményesét, feljegyzést készít minden temetésről, a gyászbeszédekről, gondozza a sírokat és a temetőkertet éppúgy, mint a hozzá betérő gyászolók lelkét. Mindenkihez van egy megértő szava, a temető három sírásójához barátság fűzi. Egy nap beállít hozzá egy nyomozó, aki anyja végakaratát teljesítve az asszony urnáját jött elhelyezni egy számára ismeretlen férfi nyughelye mellé. Különös kapcsolat alakul ki közöttük, és lassan megismerjük nemcsak a nyomozó édesanyjának különös szerelmét, de Violette, a férje és a kislányuk történetét is. Az újabb és újabb találkozások, történetek, a sírfeliratok mögött megbúvó életek és egy izgalmas nyomozás kaleidoszkópszerűen kapcsolódik össze Violette sorsával, aki nem halogathatja tovább, hogy választ találjon a kérdésre: túl lehet-e lépni a legmélyebb fájdalmon, amit el tudunk képzelni, és újra lehet-e kezdeni az életet? (Forrás: Google books)
Voltam ma a körmeimet is karácsonytalanítani.
És aki idáig eljutott, az még bónuszként megtudja azr is, hogy ma van az első olyan este az életünkben, mióta az első gyerekünk megszületett, hogy csak mi ketten vagyunk itthon. Erik és Roli ma elrepültek Milánóba, délután már ott pizzáztak. Vasárnap meccsre mennek a San Siro -ba, az összes többi időben pedig keddig megnéznek mindent, amire kíváncsiak. Roli most repült először, érdekes módon nem a füle fájt, amikor már a leszállás kezdődött, hanem a szeme mellett. Azt mondta pattant egyet valami az orrnyergénél, és aztán könnyezett a szeme, és piros lett. Landolás után elég gyorsan el is múlt, úgyhogy nem élte meg traumaként. Remélem csupa jó élménnyel lesznek gazdagabbak.
Nekem ez a könyv csalódás volt, főleg a hatalmas felhajtás miatt. Az alap hangulat, a temető, Violette különös kis élete, barátai, ételei, ruhái, hangulatai nagyon tetszett végig. Az ő narratívája érdekelt, érdekelt a sorsa, a múltja, a jövője.
VálaszTörlésDe aztán jött a béna nyomozás, a volt férj, az állandó primitív módon ábrázolt szex, ez ezek taszítottak. És őszintén szólva a hangsúlyozottan büdös ügyvéd meg az új pasi anyukája közötti szeretői viszony sem volt annyira érdekes, hogy 2 fejezetnél többet érdemelt volna.