Ma egy újabb hideg reggelre ébredtünk. Kicsit kevésbé volt már borzasztó, mint múlt héten, de a kellemestől is messze van még. Na de ha minden igaz, akkor talán most már a nehezén túl vagyunk e téren.
A fiúk még ma is Milánóban múlatták az időt, holnap érkeznek haza. Nem sikerült hozzászokni a csendes lakáshoz pár nap alatt, úgyhogy jó is lesz, hogy már holnap este nem így lesz.
Meghalt ma egy kollégám. Szegény, jövő hónapban lett volna nyugdíjas, nagyon várta, már tavaly is egész évben csak számolt vissza. Nem adatott meg neki ez az öröm végül. Sajnálom nagyon. Mindig olyan letaglózó egy ilyen hír, az ember csak néz maga elé bambán, próbálja felfogni, feldolgozni, de nem igazán megy.
Sajnalom, Dius. Annyira vegtelenul kegyetlen es szivettepo meg ismeretlenul is, amikor egy vegigdolgozott elet utan, foleg, amit ennyire vart is, nem adatott meg neki, hogy elvezhesse a nyugdijas eveket. Olyan igazsagtalannak erzem. :(
VálaszTörlés