Két eső között

 Ma gyűjtöttünk 17 ezer lépést, és megebédeltünk a balatonlellei Kishegyen, a Majthényi présházban. Ilyen kilátással azért nem minden nap költ el egy ebédet az ember. Nem is lehet hétköznapi szavakkal elmondani, látni kell, ott kell ülni, és átélni, részese lenni a páratlan és végtelen csodának. 

Nagyon finom volt a cigánypecsenye, és bőven jól is laktunk mindannyian. Elkövettem azt a hibát, hogy nem tudtam ellenállni a mákos gubának. Nagyon finom volt, de úgy túlettem magam, hogy még most sem hevertem ki teljesen. Legközelebb majd valamikor holnap dél körül leszek éhes szerintem. 

Az eső itt is megvolt reggel is, délután is, és este is. Remélem most egy darabig mindenki fellélegzett, kiszellőzött..

Néha azért szoknya is van rajtam..