Patrik ma 24 éves lett. Ami önmagában még nem lenne durva, mert hát mégiscsak emlékszem én ennek a 24 évnek minden napjára. A durva rész az, hogy vele együtt nálam is eltelt ugyanennyi idő. Mondjuk emiatt jó, hogy fiatalon lettem anyuka, még annyira nem vészes a helyzet.
24 évesen nyilvánvaló, hogy akkor is van már önálló élete, ha egyébként itthon lakik . Mondhatjuk úgy is, hogy leginkább önálló élete van, folyton megy valahova, vagy intéz valamit. Van elég komoly baráti társasága. Az nagy szívfájdalmam, hogy nincs társa, de neki jó így most. El kell fogadnom.
A visszahúzódó kisfiú már csak emlék, mostanra nincs az a helyzet, ami megijesztené, de nincs az a társaság sem, ahol igen rövid idő alatt nem talál magának beszélgetőpartnert.
Tegnap megünnepeltük itthon, mert ma ment a ZamJam-re.
Mi pedig meccsen voltunk. A múlt heti csúfos vereség után sokáig kérdéses volt, Erik meg is vette a jegyét külön, mert ő mindenképpen ott akart lenni. Egy haverjával ment. Végül aztán Balázs is megvette a jegyeket, és ma este láthattuk élőben, hogy végülis megy a csapatunknak ez a foci dolog, győztünk 4-0-ra.
Boldog születésnapot Patriknak! (én is a gyerekeim születésnapján szoktam arról gondolkodni, hogy de jó, hogy fiatalon szültem és milyn klassz felnőttes programjaink lehetnek még, amiket mind élvezünk)
VálaszTörlésKöszi. Igen, ez egy nagy előny..😊
TörlésSok boldogságot neki! És neked is gratulálok, ez azért az anyuka ünnepe is. :) Szerintem ez a fontos, hogy ő hogy érzi magát, ne legyen szívfájdalmad.
VálaszTörlésKöszi. Persze, az a fontos, hogy neki legyen jó. Ebben mások vagyunk, ő meg én, én azért egy társ mellett vagyok igazán jól, emiatt is nehezebb értenem, hogy ez így is lehet jó.
Törlés