..és nem írunk, és egyáltalán tudomást sem nagyon veszünk róla, csak olyan óvatosan. Illetve persze, mindig előkerül valahogyan hol nosztalgikusan, hol poénkodva. Ugye sokszor, sokan jegyezzük meg, hogy ó, hát már a b oldal forog. És igen, kismillió bölcsesség birtokában vagyunk mindannyian negyven fölött már (én például éppen félúton a negyven és az ötven között), rengetegféle tapasztalattal, tudással, amit hol így, hol úgy hasznosítunk, és adjuk tovább. Természetesen okosabbak vagyunk az utánunk következő generációnál is, és az előttünk lévőnél is. Azt gondoljuk, már mindent láttunk, mindenféle érzésben volt részünk. Voltunk szerelmesek, fülig, fájt már csalódás, veszteség. Voltunk átverve, volt részünk elismerésben, lenézésben is.
De mégis, így negyvenöt évesen, amikor a gyerekeim azt gondolják rólam, hogy anya bármit meg tud oldani, a férjem számára előfordul már, hogy nem az jut eszébe rólam, hogy de jó lenne megölelni, az anyám már inkább támaszt keres, mint nyújt, én még mindig tudok úgy vágyakozni, várakozni, mint tettem azt huszonöt évesen. Másképp, de ugyanúgy.
Az csalódást okoz, hogy a testem gyorsabban öregszik, mint a lelkem, az meg végképp, hogy már nem látom azt a férjem szemében, ami nem is olyan egyszerű mint régen is ott volt még. Persze, tisztában vagyok vele, hogy nem csak az évek mennek, de a stressz is kinyir bennünket,, elszürkít mindent, bemocskol mindent, és megöli az érzéseket. Érzem, ahogy tompulnak folyamatosan azok a receptorok, amik bármilyen helyzetből ki tudták tapogatni a jót, megragadni, és hagyni, hogy erősebb legyen mindennél.
Ezt szeretném a nyaralás alatt újraéleszteni.
Ennek szerintem nem a korodhoz van köze, hanem egyszerűen az eltöltött sok-sok közös évhez, meg ahhoz, hogy ha jól értelmeztem nektek egymáson kívül nem igazán volt más férfi/nő az életetekben. Én 46 éves vagyok, tehát még kicsit idősebb is nálad, viszont egy válás után új párkapcsolatban (most már több, mint 4 éve) egy nálam 5,5 évvel fiatalabb férfival, és neki ott van a szemében....Egyszerűen mi (még) nem tudtunk kiégni, és van mögöttünk tapasztalat másokkal is.
VálaszTörlésLehet hülyeség, de talán nem is lehet azt elvárni, amit te elvársz. Egymáshoz újra közel kerülni azt lehet, de szerintem ti amúgy is közel vagytok egymáshoz. :)
Szerintem annak, hogy volt e egymáson kívül az életünkben más is(egyébként igen) ehhez semmi köze nincs. De nyilván más szemmel nézem ezt, mint te. Ez nem csak a szexről szól ám. 😉
TörlésDe hát én sem pusztán a szexre gondoltam. Nem is arról írtam. Nem azt írtad, hogy 14 éves korod óta együtt vagytok? Akkor hogy fért bele más is? :))) Egyszerűen ha az embernek van mással is kapcsolata (nem pusztán szexuálisan, bár nyilván az is számít), akkor teljesen más megítélés alá kerülnek a dolgai egy újabb kapcsolatban.
TörlésMeg az is érdekes, hogy amikor én rákérdeztem, hogy miért nem voltatok soha kettesben nyaralni, akkor egy kicsit le lettem dorongolva....
Kicsit összezavarodtál a számonkérésben. Soha nem írtam, hogy 14 éves korom óta vagyunk együtt, 15 voltam. És nem, nem ő volt az első. Erről is volt már poszt.
TörlésLe lettél dorongolva? Abban a témában is számonkérő és kioktató voltál, amire nem volt akkor sem, és most sem semmi szükség.
Érdekes a téma és szuper hogy ilyen jól megfogalmaztad. 40 éves vagyok, 20 éve vagyok együtt a férjemmel.
VálaszTörlésÉn ezt még nem érzem amit te, de ki tudja pár év múlva mi lesz.
Az biztos hogy mi soha nem voltunk apa-anya, hiába van egy gyerekünk-mert mindig a férfi-nő énünk volt domináns. Erre mindig törekedtünk, hogy fiatalosak maradjunk, járjunk koncertre, kettesbe nyaralni, kikapcsolódni.
Én jobban vágyok a férjemre mint fiatalként és szerintem ez kölcsönös
De ehhez tényleg sokat kell tenni.
Dorka
Ha arra gondolsz, hogy apának és anyának szólítjuk e egymást, dehogy..sosem volt ez így. Mi tizenévesen is meccsre jártunk csak együtt, később meg ott voltak a gyerekek.Mostani énemmel lehet, hogy másképp csinálnám, és ragaszkodnék ahhoz, hogy valaki vigyázzon a gyerekekre, amíg ki elmegyünk valahová, de ilyen sem igen fordult elő. Anyukám lett volna egyedül, de ő akkor még aktívan dolgozott hol két, hol három műszakban,.
TörlésRemélem még lesz ez nekünk is másképp, nektek pedig csak így tovább.
Inkább arra gondolok, ha a férfi-nő felveszi ezt az apa-anya szerepet( ami szükséges és a világ egyik legjobb érzése) és utána nem rakja le időben. Nálatok már olyan régen nagyok a fiúk.
TörlésSzerintem kicsit későn kaptál észbe.
Biztos, hogynem egyszerű visszahozni a tüzet a kapcsolatba de miért ne lehetne? Főleg ha egy jól működő családról van szó.
Dorka
Nem most kaptam észbe. Most írtam róla, mert most éreztem úgy, hogy kikívánkozik.
TörlésA nyaralás a legjobbkor jön, bár sosem jön rosszul ...😎🤣
VálaszTörlésPontosan. 😎
TörlésMegértelek, nőként ez nem vidám. Férjed még lazán ott lehet a szeren. Kezdj el mozogni, lásson élni!
VálaszTörlésEbbe van igazság! Sportolj, öltözz csinosabban, mozduljatok ki sokat, mostmár nem mentség hogy kicsik a gyerekek.
TörlésÍrtad, hogy nagyon pólós-melegítős vagy. Hordj csinosabb dolgokat, ne ilyen anyukásat.
Nézzél programokat, nyáron annyi fesztivál, szabadtéri dolog van.
Jó nyaralást és ha te változol akkor lehet minden más is fog.
Írtad hogy férjed milyen ügyesen fogy.
Szerintem ő is érzi a változás idejét.
Dorka
Nekünk az együtt sportolás bevált (55-54 évesek vagyunk) Bikram jógámba csatlakozott be a ferjem 1,5 éve, megnőttünk egymás szemében, fény lett köztünk
Törlés