Hétfő

 És elkezdődött ma reggel egy újabb hét. Amíg reggel még azon zsörtölődtem magamban, hogy már megint menni kell dolgozni, és már megint egy csomó hülyeséggel is kell foglalkozni, addig délutánra átértékelődött bennem megint egy csomó minden. 

Ma délután megint kikerült a fekete zászló a munkahelyi bejárat fölé, megint elment valaki. Még nem volt 51 éves sem. Ma délelőtt otthon összeesett és soha többé nem tért vissza ebbe a világba már. 

Ezek a tragédiák elnémítják az embert, és akaratlanul is olyan gondolatok fogalmazódnak meg bennünk, hogy mindegy mi és hogyan történik, minden pillanatért hálásnak kell lennünk, amit itt tölthetünk ebben az életünkben. Az lenne a legjobb természetesen, ha minden csupa móka és kacagás lenne, és mindannyian azzal foglalkozhatnànak, amitől jól is érezzük magunkat, és anyagi biztonságot is nyújt. De ez nem feltétlenül adatik meg egyszerre.