Megnéztük

 Úgy kezdődött minden, hogy tegnap megkérdeztem Balázst, hogy ha tényleg jó idő lesz ma, akkor nem megyünk le egyet sétálni a Balatonhoz? Este már mondta is a fiúknak, hogy akkor ma megyünk, akik közül ketten is kicsit kiakadtak, hogy "de azt ígérted elmegyünk focizni" De mondta nekik, hogy az van, hogy az én kívánságom most felülírta az övékét, de ha nem akarnak jönni, az sem gond. 

Ma délelőtt végül mindenki ott sorakozott a cipőspolc előtt, amikor indultunk, és jöttek. Patriknak ugyan délután lefixált programja volt, de ő is közt velünk, szinte biztos volt, hogy addigra hazaérünk, de volt b terv is, ha másképp alakul. 

Siófokra mentünk, ebédeltünk a mekiben. Balázs hatalmas önfegyelemmel megállta, hogy nem evett, csak azt a szendvicset, amit itthonról vittünk neki. Ha nekem ilyen akaraterőm lenne, sok minden más lenne. De én mindig találok valami mentséget vagy kifogást azokra a dolgokra, amik nagyon nehezemre esnek. Ebéd után lementünk a kikötőbe, sétáltunk egy nagyot. 

A hajók megvannak, még van, amin dolgoznak, de ahogy láttam, a legtöbb már várja a szezonkezdést. A Balaton csodálatosan szép most is, amennyire látszik a vízállás is egészen jól helyreállt. Voltak elég sokan, akik szintén élvezték a kora tavaszi időt, sétáltak, a padokon ücsörögtek. 

Nagyon jó volt ott lenni, kicsit közelebb került megint a nyár is. Már csak 110 nap és megyünk nyaralni.