Egészen másképp indult ma a nap szerencsére, mint tegnap. Aludtam egész éjjel. Igaz, nem sikerül korán elaludni, hiába voltam fáradt. Az egyébként egy nagyon borzasztó jelenség, amikor már alig bírsz magaddal, és alig várod, hogy ágyba kerülj, aztán amikor már ott tartasz, akkor hirtelen elmúlik minden álmosság. Mondjuk az is ilyen lehet, aki felébred az éjszaka közepén, és nem tud visszaaludni már. Ez utóbbit szerencsére nem ismerem.
Más: most már második hete másik telefont használok. Borzasztóan féltem tőle, mert ez már gesztusvezérlős, sehol egy gomb, amit nyomkodni lehetne. Azt gondoltam, hogy én ezt biztos sosem tanulom meg. Aztán Erik és Roli jól "leboomereztek" miatta, úgyhogy gyorsan elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, megtanulom, nehogy már azt gondolják, hogy nem. És tényleg megtanultam, mára már tök természetes. Ezzel a telefonnal fizetni is tudok (ettől is féltem, mint a tűztől), és ma már pl a pénztárcámat nem is vittem magammal a lidlbe. Amit nem tudok megtanulni az a két kézzel gépelés. Fel sem merül, hogy ne az egyik kezemmel mindig tartsam a telefont. De ezek után már nem mondom, hogy valamikor nem jutok el majd ide is..az nem mostanában lesz, de ki tudja..
Én, amikor hallgatom ahogy a gyerek a telefonnal beszélget :D :D :D Én is féltem először a telefonos fizetéstől, de aztán végül rájöttem nem egy nagy trükk. Amikor először láttam a saját szüleimet a számítógéptől, majd a sima egyszerű mobiltól félni nem értettem mi bajuk van. No, most mi is néha ott vagyunk, ahol ők amikor egy egy új kütyüt látunk vagy tartunk a kezünkben, nem? :)
VálaszTörlésIgen, nagyjából úgy vagyunk tényleg.
TörlésEz a telefonos fizetés tényleg nem nagy kunszt, nem is értem mitől féltem így.
én azt sem tudom mi ez a gesztusvezérlős telefon :-O bőven van hova fejlődnöm :-)
VálaszTörlés