Több részletben keltem fel ma reggel. Na nem úgy, hogy előbb a lábam, aztán később a felsőtestem, majd aztán a fejem is, hanem úgy, hogy először felébredtem ötkor. Ránéztem az órára, Balázs addigra már nem is volt itthon, megállapítottam, hogy de jó, ma nem kell dolgozni menni. Elfoglaltam Balázs kispárnáját, és aludtam is tovább. Aztán felébredtem fél nyolckor, akkor kidugtam a lábam a takaró alól, megállapítottam, hogy elég hideg van, még melegszem egy kicsit a takaró alatt...és hirtelen fél kilenc lett.
De egyébként nagyon jól esett, és nagyon jól is jött ennyi alvás, egész délelőtt azt éreztem, hogy van energiám végre a nézésen kívül (a járásra is) valami másra is. Gyorsan le is húztam az ágyneműt, hogy ha már van valami kedvem ilyesmihez, akkor gyorsan, legyen meg.
Közben persze főztem is, elmosogattam a fritut végre, lecseréltem az olajat benne. Erre még mindig olyan nehezen veszem rá magam, pedig a mostani fritu már elég baráti ebből a szempontból (is), nagyjából fél óra alatt kész is van. Csak ugye az a nekikezdés, az a nehéz.
Este meccs volt, itthonról szurkolós meccs. A Honvéddal játszott a Fradi. Nem volt valami fergeteges meccs, de hoztuk a kötelezőt, és egy góllal nyertünk. Bárcsak kedden este is ezt írhatnám a Juventus meccs után.
Nagyon hideg lett mára, de legalább sütött a nap. Így a hideget sem bánom annyira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése