Péntek

Nagyon vártam már ezt a mai napot. Főleg, mert a péntek mindig rövidebb nap a többinél, kevesebbet kell a munkahelyen tölteni. Igaz, ilyenkor télen, meg ebben a borzasztóan lehangoló szürkeségben nem ugyanolyan jó, mint tavasszal és nyáron. 

Hét elején még volt szó arról is, hogy apósom, ha elég jól lesz, akkor ma hazajöhet, mert mégis jobb lenne már neki itthon. 

Tegnap volt röntgenen, ahol a vizsgálat után rosszul lett, nem kapott rendesen levegőt. Akkor már sejtettem, hogy ebből hazajövetel nem lesz, de tegnap délután nem tudtam beszélni orvossal. Ma kora délután sikerült csak, nem jó híreket mondott. A röntgen semmi javulást nem mutat, és valóban rosszabbul is van, megint jobban kell neki az oxigén támogatás. Azt mondta, sajnos van ilyen, az immunrendszeren múlik minden, azt meg ugye nem tudjuk milyen. Türelmesen kell várni. 

Így ma is csak csomagot vittünk neki, amit leadtunk a portán. 

A hétvégén nem dolgozunk, és nincs is semmi különös tervünk. Én most úgy állok hozzà, hogy majd bármi lehet, amihez kedvünk van.