Ez az egész mostani helyzet olyan furcsa, olyan sok furcsaságot szül, és olyan ellentmondásos, egymásnak feszülős helyzet is van. Valószínűleg ez az, ami leginkább megvisel lelkileg. Nem nagyon értem, mi történik az emberekkel, miért lett mindenki ilyen ellenséges, azonnal támadó, mindenkit bármi áron kioktató.
Egész tavasszal arról beszélt mindenki, hogy milyen fantasztikus lehetőség ez a vírus a megtisztulásra, arra, hogy közelebb kerüljünk a természethez, önmagunkhoz, egymáshoz. Ehhez képest szerintem inkább visszájára fordult ez az egész, és mindenki sokkal hülyébb lett. Borzasztó az, amit látok, hallok, olvasok nap mint nap.
Nem tudom, hogy valaha még lesz e olyan pozitív változás, ami ezt a folyamatot meg tudja állítani, nem tudom, hogy lesz e majd még olyan, hogy képesek legyünk fenntartás nélkül kezet nyújtani egy idegen embernek is. Nem tudom, lesz e olyan a közeljövőben, amikor a kollégàim láthatják a mosolyomat is igazából. Fogalmam sincs, mi fog történni, ki lesz még beteg. Próbálom ezt az egészet türelemmel kezelni, szabályokat betartva élni, újragondolni és újratervezni mindent, ami eddig olyan egyszerű volt.
A gyerekeink az idén másodszor vannak bekényszerítve a négy fal közé. Nem tudjuk meddig. Nekünk szerencsénk van, mindenki jól viseli, nem látok rajtuk semmi olyan jelét ennek, ami miatt aggódni kéne. Természetesen zavarja őket a rengeteg korlátozás (nálunk minden közterületen kötelező a maszk viselése), de betartják a szabályokat ők is.
Mi pedig az idén másodszor szembesültünk azzal, hogy az a legfontosabb, hogy bejárjunk dolgozni. Igen, természetesen nagyon jó, és megnyugtató, hogy biztos munkahelyünk van, biztos fizetés minden hónapban, mégis fura érzés, hogy akkor sem tehetem meg, hogy itthonról dolgozom, ha egyébként megtehetném. Vannak napok, amikor jobban esne home office-ban lenni, amikor kicsit könnyebb lenne, hogy itthon nem kell egész nap maszkot viselni.
Nehéz ügy. És milyen szerencse, hogy legalább sütött ma megint a nap, így azért kicsit mindent szebb színben lehet látni.
Hú, ez a megtisztulásos történet elég meredek, én ezt soha nem gondoltam, így utólag elég naívnak hangzik, ha jószándékúnak is.
VálaszTörlésHome officeon még én is dolgozom, remélem, összejön.
Lesz. Csak nem ebben az országban.Vagy lehet, hogy itt is csak baromi sokára. Szerintem talán majd az unokáink unokái megérik ezt. Rettenet kárt okoztak az emberek fejében, úgy minden együtt. Ezen a téren egyáltalán nem vagyok bizakodó és pont úgy van ahogy írod. Mindenki mindenkiben talál valamit....áh.
VálaszTörlés