Hűha

 Elképesztő nap volt a mai. Ma volt az eredmény hirdetése az év logisztikusa versenynek, ami ugye már eleve érdekes verseny, mert a jelöltek általában nem is tudnak róla, hogy a saját "kategóriájukban" épp ringbe szálltak a győzelemért. Az a telefonbeszélgetés a hét elején a főnökömmel nekem bőven elég volt már egyfajta nyereménynek is, nagyon ritkán (mondhatni sohasem) fordul elő, hogy nyíltan, kimondott szavakkal dicsérnek valakit. Inkább az a fajta megközelítés van nálunk, hogy nem kapunk letolást, akkor jól csináltuk. Így, ilyen előzményekkel természetesen még inkább felértékelődik az, ha olyan ember szájából hangzik el, hogy példaértékű a munkám, és a hozzáállásom, és köszöni, hogy ilyen vagyok. Ő egyébként is egyfajta etalon mindenkinek, hihetetlen teherbírással, tudással. Nálunk még van egy kis plusz is vele kapcsolatban, mert régebben Balázs főnöke volt, vele is nagyon jó kapcsolatban volt, neki is nagyon jó fönöke volt (és ő is neki köszönhette annak idején a jelölést) 

Na, de elkalandoztam. Az eredményhirdetés egyfajta ünnepi esemény volt, amire illett szépen felöltözni. Még tegnap este kigondoltam, hogy felveszem a kis fekete fehér pöttyös ruhámat, ami egyfajta Jolly Joker a ruhatáramban, mert bármilyen alkalomra jó lehet, és még jól is érzem magam benne. Ráadásul gondoltam, hogy akkor most, ennyi év után, végre megmutatom, hogy én bizony nő vagyok, még ha ez nem is tűnik fel a hétköznapokban, a férfias raktárban, és a kötelezően hordott acélbetétes munkavédelmi cipőben. 

Már ettől a ruhától óriási sikerem volt, kár, hogy nem fejkamerával indultam el a raktárban, mert érdemes lett volna megörökíteni a reakciókat. Amerre mentem, mindenhol megálltak a komissiózók, targoncások, és látszott az arcukon a döbbenet, és az öröm is, hogy úgy látnak, ahogy még sosem. Kaptam ötleteket is, hogy ezentúl így járjak dolgozni, de akkor nem lenne benne semmi különleges. 

Az eredményhirdetés elég gyorsan lezajlott, minden kategóriában kiosztották az ajándékokat, és kihirdették a győzteseket. Kicsit mindenki feszélyezve érezte magát, meg a maszk miatt is kicsit személytelenebb volt, mint lehetett volna, de azért, amikor meghallottam a nevem, mint az év adminisztrációs munkatársa, hát kicsit megremegett a térdem. 

Nagyon örülök neki, és büszke vagyok erre. A kollégák nagyon nagy százaléka velem örült, és elismerően bólogatott, hogy ez igen, én aztán tényleg megérdemlem. Ez külön öröm.