Péntek

 A tegnapi nap pozitív töltete megmaradt természetesen mára is, és az elismerés hozott magával (soha jobbkor) egy nagy adag friss motivációt, és visszaigazolást arról, hogy érdemes csinálni, jól csinálni. 

Ennek ellenére azt nagyon érzem, hogy péntek van, nagyon elfáradtam a héten is. Ez az örökös éber készenlét a vírus helyzet miatt egyébként is rengeteg energiát vesz el, ahogy a folyamatos maszk viselése is. Emellett az aggódás tényleg annyira átjárja folyamatosan a mindennapokat, hogy már nem is tűnik fel, hogy folyton agyalok, kérdések merülnek fel. 

Apósom tegnap kicsit ránk ijesztett, mert a hét elején tapasztalt kis javulás után tegnap megint nehezen kapott levegőt, és éjszaka fulladt is. Szerencsére sikerült beszélnem az orvossal, aki megnyugtatott, hogy nem lett rosszabb a helyzet, a véroxigénje javul, a tüdejénél már kicsit kevésbé hallani a zörejt. De azt is elmondta, hogy ez egy nagyon hosszú folyamat lesz még, mire teljesen rendbejön, hiszen egy ilyen agresszív tüdőgyulladás egy fiatal szervezetet is nagyon komolyan igénybe vesz, 72 évesen meg már kicsit hosszabb idő ez. De továbbra is bizakodó abban, hogy szövődmények nélkül gyógyul majd, mi pedig hiszünk neki. Az oxigén nem baj, hogy még kell, nagyjából olyannak írta le az állapotot, mint amikor valaki megy fel gyalog a sokadik emeletre egy-két szatyorral, és közben beszél. Nem megy egyszerre a levegő vétel és a beszéd gond nélkül, elkezdődik ez a légszomj, kapkodó légzés. Na, neki most még így van ez emeletek és szatyrok nélkül is, mi azért halljuk ezt jobban, mert a beszélgetés közben nehezebben tud a levegő vételre koncentràlni. 

Ma vittünk megint csomagot is délután. Ez is jó jel, hogy már vannak dolgok, amiket megkíván, és várta, hogy megkapja. 

Holnap reggel a körmösnél kezdek, pedig jó lett volna kicsit kialudni magam, de majd a szép körmök kárpótolnak. Aztán beindítom a saját mosodánkat, mert a héten még egy adag ruhát sem mostam, igencsak megcsappant a tiszta ruha készlete mindenkinek.