Advent első vasárnapja

 Azt már érzem magamon egy ideje, hogy az idén minden eddiginél nagyobb szükségem van az adventi időszak jelentette csodákra, apró szépségekre, sötétséget legyőző fényekre. Még pár héttel ezelőtt azt gondoltam, bőven lesz időm azokat a kis apróságokat, és egy-két picit nagyobbacska dolgot beszerezni, amikkel szeretném a meglévő díszeink mellett még ünneplőbe öltöztetni a lakást. Végül erre nem került sor, legalábbis nem úgy, ahogy gondoltam, de nincsen semmi baj. 

Azt is tudtam már pénteken, hogy ezen a vasárnapon, ha ég és föld leszakad is, én a főzésen kívül nem csinálok mást, csak varázsolok. Ahogy kerültek elő a dobozokból a díszek, és rakosgattam őket ide-oda, úgy nyugodott le a lelkem. Olyan jól esett, olyan jó érzés azóta is, hogy legszívesebben abba sem hagynám, amíg nem ragyog minden a fényektől.