És igen.. megcsináltam! :)

Érdekes és fárasztó szeptember volt. Olyan sok minden történt körülöttünk, körülöttem, ami máskor hónapok alatt szokott. Kicsit néha nehezen viseltem az őrült tempót, leginkább a lelkem kiáltozott a lassításért. De azért csináltam. A hónap közepén akkora feltöltődést szereztem az önzetlenség napi rendezvényből, amilyet már rég. Néha még most is visszamerengek pár percre, amikor nagyon rossz napom van, és erőt gyűjtök abból, amit ott tapasztaltam. Volt, hogy komolyan elszégyelltem magam, mikor a saját apró-cseprő bajaimon nyihogtam, mikor mennyien élnek a világban az enyémnél sokkal nagyobb gondokkal. És ők is teszik a dolgukat, mosolyognak, élnek. Na persze én is ezt teszem. Mosolygok, élek.. néha keserűen mosolygok, és néha sírok is. De azt hiszem, ez egészen emberi vonásom. :)
Még augusztus volt, amikor magamban elhatároztam, hogy próbára teszem magam. Nem volt tétje a dolognak, vagyis dehogynem.. a saját önbecsülésem volt a tét. Ami azért nem kis dolog, mégha olyan keveset foglalkozunk is vele. Szóval, miután az idén kissé elhanyagoltam a blogírást (legalábbis voltak hónapok, mikor sokkal kevesebbet írtam, mint kellett volna), úgy döntöttem, kipróbálom, képes vagyok e még minden nap írni. Számomra is meglepetés volt, hogy mennyire könnyedén találtam vissza a mindennapi blogolás felszabadító pillanataihoz. Volt egy nagyon apró megtorpanásom, akkor, amikor kiderült, mennyien olvasnak most már. Akkor, egy olyan fél óra erejéig elgondolkodtam azon, szabad e ezt így csinálnom továbbra is. Nyitott könyv az életem, a gondolataim, a betegségemmel kapcsolatos összes fóbiám, félelmem, őszintén írok a legmélyebb érzéseimről. Egy röpke gondolatfoszlányként felmerült a zárt blog gondolata is. Ami épp csak átsuhant itt a billentyűzet fölött. És úgy döntöttem, nincs mit szégyellnem. Az őszinteségem egy komoly erény szerintem. Legyen szó bármiről, nem fogok másképp írni ezek után sem.
Ma szeptember 30-a van, és amikor közzéteszem ezt a bejegyzést, ha minden igaz, a szeptemberi bejegyzések száma pont 30 lesz. Ami azt jelenti, megcsináltam. :) Minden zűrzavar ellenére, ami néha bennem és körülöttem dúlt, minden nap írtam. Betartottam a magamnak tett "fogadalmat", és egyetlen post sem volt olyan, ami mögött ne én lettem volna.
Most épp büszke vagyok magamra, de már kattog is az agyam tovább azon, mi mindenre lehetek még képes, ha ez ment? :) Lehet, hogy tényleg úgy van, hogy az ember elhatározza, megcsinálja, és örül. De ha ez ennyire egyszerű, akkor ennyire egyszerűen kéne kezelni. :)

Ja, és ma láttam az önzetlenség napi video-t is. :) Annyit elárulhatok (amíg nem mutathatom meg), hogy nagyon jó lett. :)