.. nagyon elegem van. A fiaim teljességgel meghülyültek, és ha nem ütik-vágják egymást, akkor válogatott sértésekkel bombázzák egymást. Vagy ha nem, akkor eltorlaszolják a szobaajtót egymás elöl. Aztán meg kórusban bömbölnek, és mikor mindkettőnek még a haját is leüvöltöm a fejéről, akkor közlik velem, "kösz, hogy ilyen együtt érző vagy"A harmadik mindeközben háborítatlan nyugalommal szemléli az eseményeket, csak a szeme pajkos csillogásából látszik, hogy raktároz. Nem kell már sok, hogy beszálljon a buliba.
Tudom én, hogy mindig és újra meg kell vívniuk egymás között a saját kis harcaikat. Nincsenek könnyű helyzetben (a két nagyról van szó), mert valahogy olyan érdekesen alakult minden. Patrik amennyivel "kisebb" termetű, annyival gyorsabban jár az esze. Erik pedig, amennyivel le van maradva a részképesség-fejletlenségek miatt, annyival "macsóbb", mint Patrik. Szóval simán fej-fej mellett haladnak, de mégis, eljutottunk abba a korba, amikor már "utálják" egymást annyira, hogy a másik fejéhez vágják a teljesen nyilvánvaló különbségeket. Mindketten elég karakán egyéniségek ahhoz, hogy egyik se akarjon az okos enged játékban az okos lenni, és csak mondják, csak mondják.. Aztán pedig valakinek eljár a keze, és onnantól nincs megállás. Az győz, aki előbb bőgeti meg a másikat. Gyűlölöm ezt az egész helyzetet. Leginkább a tehetetlenséget gyűlölöm ezzel kapcsolatban, mert ha szétszedem őket, elvárják, hogy valamelyiküknek igazat adjak, vagy legalább a védelmembe vegyem, mert ha nem, hát akkor jön a "kösz, hogy ilyen együtt érző vagy" duma. De Isten látja lelkemet, nem tudom sajnálni azt a gyerekemet, aki azért verte be a fejét az emeletes ágyba, mert épp verte az öccsét. De az öccsét sem tudom sajnálni azért, mert kapott, ha előtte addig "malacozta" a bátyját, amíg az annyira ideges nem lett, hogy nekiugrott. Még nem találtam meg a jó megoldást. Azt remélem, hogy az iskolai különválást ellensúlyozzák valahogy ezzel... mert egyik sem mondaná ki, de tudom, mindkettőjüknek hiányzik a másik napközben, főleg, hogy hónapokig együtt voltak nyáron. Jó lenne ilyenkor, ha mindenkinek lenne saját szobája, ahova külön vonulhatna duzzogni, puffogni, morogni.. de nincs. Ez a kis luk van, és bármennyire nem tetszik, ez van. (majd a lottóötös..) Igyekszem valamennyit tolerálni is ebből a háborúból, azt hiszem, a lehető legtöbbet. Meghallgatom őket külön-külön is, és még egyiknek sem mondtam, hogy szégyellje magát, amiért így viselkedik a testvérével. (lehet, hogy kéne?) Az is érdekes, hogy míg én kicsit jobban átérzem Patrik helyzetét, lévén nálunk is én vagyok a nagyobb(idősebb) testvér, addig Balázs meg Erik helyzetébe tudja jól belehelyezni magát, mert náluk meg ő a kisebb. :)
Az Isten irgalmazzon nekem majd amikor ezek már hárman ölik egymást. Bár ki tudja, lehet, hogy addigra már még az együtt érzést is megtanulom az ilyen helyzetekben is. :)
Nem irigyellek,már csak azért, mert nem könnyű az ilyen helyzetet úgy orvosolni,hogy mindkettőnél jól gyere ki belőle. Nem könnyű ,mit nem könnyű rohadt nehéz,pedig nekem még csak miniknél kell igazságot tennem,de sokszor nem tudom eldönteni,hogy kinek van igaza.És nálunk azért a Réka már tudja,hogy inkább a Dávidot szidjuk le,ha ő sírva jön oda hozzánk,(mert úgye lányokat nem bántjuk,meg amúgy is ő a kisebb,meg legyen ő az okosabb,bla,bla,bla-és úgye tudjuk gyerekként ez a hegyibeszéd éppenséggel az utálathoz vezethet-de mégsem dícsérhetem meg,hogy megütötte:P)pedig nem mindig Dávid a hibás,ha kialakul egy vita,mitöbb a Réka már tudatosan provokálja a bátyát.Persze neki sem kéne rögtön verekedni,de még tisztán emlékszem a nagyobbik hugom és a köztem kialakuló vitákat is ő generálta, csak én voltam az erősebb.Így valahol megértem,persze nem tartom helyesnek és sokszor bűntit generál a dolog,de viszont Réka meg ezt kihasználja,így mostanában mindkettő kap egy kicsit....na jó akkor ma elmarad az esti mese,vagy a vetítés..még hatékony egyelőre,nálatok már nem hiszem,hogy beválna:DDDD
VálaszTörlésNéha a legjobb megoldás,ha hagyod,hogy egymás között elintézzék,persze ha tettlegességig fajul,nem lehet szótlanul nézni...
mi rengeteget veszekedtünk a hugommal,és elég sokáig tartott,de így felnőtt fejjel a legjobb barátnők vagyunk:)
Általában hagyom őket, hogy egymás között rendezzék le.. néha szakad a cérna, és akkor kap mindenki, aki épp arra jár. :D
VálaszTörlésAz már valóban nemigen hat rájuk, hogy nincs mese este.. :D (bár még ott tartanánk)
Adele Faber - Elaine Mazlish: Testvérek féltékenység nélkül
VálaszTörlésNem mindenható, de gyakran és sokat segít.
A másik a Gyerekekre (kamaszokra) hangolva. Erről írtam a blogomon is , nem olyan régen. Szóval nálunk mindig olyankor van nagyobb gond, mikor a szeretetnyelvek azonosak. Szóval mikor mindkettőnek szeretgetés kell, és irigyli a másiktól. Vagy a másik kap valamit, amire szüksége van, és az, akinek meg ez a fontos, nem. Vagy amikor a másiknak több idő jut. És ilyenkor jobban figyelek, és segít ez is. Ha nem is old meg mindent.
Kitartás!
És igen, az öcsémmel tök jóban voltunk, és felnőtt korunkra alig tartjuk a kapcsolatot, a nővéremmel, aki meg szívből gyűlölt, vele jövünk ki legjobban :)
Kikocs, köszi. :) Beszerzem őket. :)
VálaszTörlésAzért az mindenképp biztató, hogy ha így utálják egymást (néha), akkor azért felnőttkorukra van remény.
Mondjuk ma épp béke volt és nyugalom.. szóval, lehet, hogy a front volt az oka mindennek.