Eggyel több a létszám

Tegnap óta egy pasival több van itthon. Megy ez nekünk, igaz? :D De a plusz pasi nem kétlábú, hanem négy. Igen, beadtuk a derekunkat, és lett egy kutyánk. Nem teljesen úgy és olyan, ahogy azt mi eredetileg elképzeltük. De elmesélem.
Balázs egyik kollégája úgy két hete megkérdezte Balázstól befogadnánk e a 3 éves francia buldogjukat, Arthurt. Érkezik hozzájuk a baba. Amellett, hogy olvastam a héten épp olyan véleményt is, hogy micsoda dolog az ilyen, amikor gyerek jön, a kutyát lepasszoljuk, mert már nem kell, én azt gondolom, felelős gondolkodásra vall. Akármennyire szerették és szeretik is, családtagnak tekintik, a kutya, az kutya. Nekem is fontosabb lenne a saját vérem, mint a kutyám. Bármennyire hülyén hangzik is ez. Nem tudhatják előre, hogy Arthur hogy fogadná a kis jövevényt, lévén Ő volt ott először, mégis egy kisbaba ugye egészen másfajta igényekkel rendelkezik, mint egy kutya. Lényeg a lényeg.. megkérdezte, miután családon belül nem sikerült elhelyezni őt (már mindenhol van kutya), hogy akkor mi mit szólnánk hozzá. Mi pedig majdnem gondolkodás nélkül igent mondtunk. Azt gondoltuk, még külön jó is, hogy "előnevelt", ráadásul panel lakásban lakott eddig, így a helyszűke is ismerős lesz neki. A fajtájáról tudtuk, hogy gyerekbarát. Kis termetű és masszív, aki nem ugrabugra fajta, de azért nem is a világ lustája. Szóval minden szempontból ideális választásnak tűnt. Gyerekek röpdködtek örömükben a hírtől, hogy végre valahára kutyájuk lesz. Főleg Erik. Alig várták, hogy elteljen a hét, mert péntek délutánra volt beígérve az érkezése.
Úgy is lett. Tegnap megérkezett az eddigi gazdáival Arthur (Weasley). Első pillantásra én kicsit visszahőköltem, mert kisebbnek gondoltam. Nem nagy, viszont csupa erő és izom, és ez látszik rajta. Egy pillanatig sem zavartatta magát, azonnal jól érezte magát a kertben, mindent jól végigszaglászott, a gyerekeket is, szemmel láthatóan nagyon örült.
Estére megcsináltuk a helyét. Először a fürdőben, a mosógép előtt. De ott nem jó, mert a közlekedőben a laminált parkettán nem tud közlekedni, elcsúszik. :D Aztán átkerült a fekhelye a konyhában a radiátor elé. Akkor már tudtuk, hogy erősen átmeneti a helyzet, mert ezt egyikünk sem lesz képes jól tolerálni, hogy a konyha közepén egy kutya legyen. De első este félretéve mindent, még ezt sem bántuk. Jól nevelt kutya, egyetlen komoly hibával(?) rendelkezik, hogy süket. De komolyan. Ez mondjuk csak félig hiba.. mert a nevére nem hallgat, és csak kézjelekkel tudunk vele kommunikálni (de érti), viszont cserébe nem zavarja az sem, ha egy utcányi kutya ugatja egyszerre, mert nem  hallja.
Mielőtt végleg bejöttünk, még sétáltunk vele egy kört, szépen sétál, nem húz, nem rángat, jön, a legkisebb pórázmozdításra reagál. Megállapítottuk, hogy "nem lesz itt semmi gond". Aztán bejöttünk, elkezdődött az esti mindenféle. Mindenkit elkísért wc-re, és megvárta a wc ajtó előtt. :D
Az első riasztó bonyodalom fél tizenegykor történt. Balázs már elaludt, én békésen olvasgattam a fürdőkádban, mikor Roli sikított. De nem kicsit. Hogy mi történt? Kijött a konyhába, mutatta Arthurnak, hogy menjen a helyére, aki úgy döntött, nem megy. Helyette játszani akart, és indult Roli felé. A francia buldogok (mint az összes buldog fajta) igen sajátos levegővételi technikával rendelkeznek, mert nagyon kicsi az orruk, így ha izgatottak, egészen úgy hangzik, mintha morogna. Roli ettől megijedt, és elszaladt. A kutya meg utána. Roli visítva-sikítva menekült, mi meg ketten kétfelől rohantunk szívdobogva-rémülten. Persze, hogy az összes rémtörténet, amit valaha hallottunk, azonnal megfordult a fejünkben. Őszintén? Ugyan ezt így nem beszéltük meg, de azt hiszem, ott és akkor mindkettőnk fejében megfordult, hogy azonnal visszaszolgáltatjuk a gazdájának. De aztán Rolit igyekeztünk megnyugtatni, elmagyaráztuk, hogy kellene közeledni felé, elmondtuk, hogy ne féljen, hogy ő a főnök. Még nincsenek komoly barátságban, de már alakul a helyzet.
Arthur helye pedig közben készül odakint. Abban abszolút egyet értettünk Balázzsal, hogy nem tartjuk a lakásban. Jobb lesz mindenkinek, ha lesz egy külön vacka.
Beszéltünk a gazdájával is ma, aggodalmát fejezte ki a Roli-helyzet miatt, és mondta, hogy természetesen, ha úgy ítéljük meg, akkor visszacsináljuk. Sosem élt gyerekek között, ez az egyetlen "mentsége" arra, hogy fel van spannolva. Amellett, hogy ugye azért ez neki is egy merőben új helyzet.
Úgy gondolom huszonnégy óra után még nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. Meglátjuk, hogy alakulnak a továbbiak.. de remélem, összeszokunk, csiszolódunk, és igazi társak lesznek egymásnak a fiúkkal. :) De ezek majd további kutya-címkéjű bejegyzések témái lesznek.