Ez a hét sem a pihenésről, lazításról, feltöltődésről szól. Annak ellenére sem, hogy nagyon élvezem ezeket a nyáriasan meleg délutánokat, és el sem akarom hinni, hogy lesz még olyan, hogy hideg... Én cseppet sem bánnám, ha mindig ilyen maradna. Vagy mondjuk júniusig. Azért a július-augusztus maradjon csak meg igazi nyárnak, én a kánikulát is szeretem. A télről szívesen lemondok. :)
Tegnap dolgoztam fél 11-től fél ötig. Ma egész nap. Holnap délelőtt. Csütörtökön is nagyjából egész nap (illetve addig, amíg a főnököm hazaér az osztálykirándulásról), pénteken pedig délután. Emellett holnap fel kell rakatnom a huszonnégy órás EKG-t, aztán el kell vinnem a fiúkat a bőrgyógyászhoz, csütörtökön visszaviszem az ekg-t, és azt még nem is tudom, hogy meg is kapom e az eredményt, vagy majd az egy külön kör lesz.. A könyvtári könyvek is lejárnak pénteken, valahogy be kell szorítani, hogy oda is eljussunk.
Ma is teljesen lezombultam odabent. Nem annyira a sok munkától, mint az egyedülléttől. Mondtam már, hogy szerintem az öngyilkosok többsége ilyen egyszemélyes munkahelyen dolgozik? Iszonyatosan be lehet fordulni attól, hogy egész nap nincs kihez szólni érdemben.
Azt meg már nem is akarom mondani, hogy hogy vagyok. Szót sem érdemel az egész. Anyámék vérnyomásmérője ki van akadva rám, és folyamatosan szabálytalan szívritmust jelez, magas pulzussal, úgyhogy már nem is nézek rá sem. Az izmaim is összeesküdtek ellenem. Ha nem görcsölnek, akkor valahol tutira "biluxol" valami. Szóval.. tele a hócsukám. Bocs.
De legalább ma nótaszóval várt haza az angol szakkörös fiam. :) Ezt énekelte nekem. :)
Tél-ügyben egyetértek, én is szívesen lemondanék róla. És normális ez az ősz vagy sem, de bárcsak maradna ilyen nyárias meleg még minél tovább (mondjuk, januárig, aztán jöhet a tavasz) :)))
VálaszTörlés