Krupp

Én naiv, azt hittem már kipipálhatjuk ezt a "betegséget", vagy inkább elfelejthetjük örökre. A háromból kettőnek volt már minimum egyszer krupp-os rohama, de Roli számított krupposnak. Öt hónapos volt, amikor először befulladt, egy forró nyári éjszakán. Akkor bekerültünk a Bókay utcába (1-es gyerekklinika), bent voltunk két napot, az alatt az idő alatt elláttak minden jó tanáccsal, inhalátort kaptunk, kúp-receptet, és jöhettünk haza. Akkor azt állapították meg, hogy vírusra jött elő, és végül is "ült" is a dolog, a két nagyobbat épp akkor hordtuk naponta a fülészetre 39 fokos lázzal járó savós középfülgyulladással. Tehát simán benne volt a pakliban a vírus. Meg végül is mindegy is volt mi hozta elő. Szörnyű élmény volt arra ébredni, hogy a pici baba gyerekünk hangosan küzd azért hogy levegőt vegyen, és még sírni sem tud (nem volt hozzá hangja).
Nagyon sok éjszakát virrasztottunk át vele olyan három éves koráig. Ültünk a kanapén, kb. száz takaróba bugyolálva, mert az ablakot a mínusz száz fokban sem csukhattuk be, és néztük a Kisvakondot. Az volt az egyetlen, amivel nyugton tudtuk tartani. Inhaláltunk, párásítottunk, és vártunk, hogy elmúljon. Szerencsére mindig sikerült itthon elmulasztani, még olyankor is, mikor már komoly pánikban volt a fulladás miatt.
Ahogy nőtt, azért ritkultak ezek az ébren töltött éjszakák, de sosem szűntek meg teljesen. Mindig, mire már fellélegeztünk volna, hogy lassan eltelik egy év, addigra valamiért jelentkezett. Volt egy fura időszakunk is, mikor ketten egyszerre.. az akkor hat éves Erik is befulladt egy reggelre.. derült égből villámcsapásként. Nála még egyszer jelentkezett, azóta soha. Patrik meg asztmás, úgyhogy ő ebben a krupp-dologban nem vesz részt.
Most is ez az időszak volt már, mikor már majdnem kidobtam a kúpokat is, mondván úgysem kell már. De aztán végül csak beraktam a gyógyszeres dobozba, gondoltam, legalább addig megőrzöm, amíg le nem jár. Enni nem kér. Ma reggel (vagyis délelőtt inkább, mert jó sokáig aludtunk.. legalábbis én és a legkisebb) aztán a "rossz köhögéssel" ébredt. A jellegzetes ugató hang, rekedt beszédhang és nehezített légzés mind megvolt. Megijedt, és sírt. Ami nem jó jel.. nem szabad hagyni pánikolni, sírni meg pláne, mert nem tesz jót. Amúgy sem, de krupp-szempontból főleg nem. Minden aggodalmamat félretéve, csak azt lebegtetve a szemem előtt, hogy azonnal meg kell nyugtatnom, rámosolyogtam, és mondtam, hozok neki a hűtőből inni. Kólát ígértem, hogy mosolyogjon ő is. :) (lehet köveket dobálni, de a cél érdekében bármit megtesz az ember, ha sörrel tudom átbillenteni ezen, akkor azt is kapott volna isten bizony) Először nem akart inni, mert az nem jó, de legalább már azzal volt elfoglalva, nem mással. Végül megitta. Aztán fújtunk két puff ventolint, amit sikerült azonnal jól csinálnunk. Még egy negyed órát pihent, de aztán fokozatosan szűnt meg minden tünet. Csak a rekedtes hang maradt. Délre az is távozóban volt.
Délután még egyszer megismételtük a fújós-darth vaderes jelenetet, de aztán kapott fagyit, és megint elmúlt. Jelen pillanatban olyan, mintha mi sem történt volna. :)
Azt remélem az éjszaka is eseménytelen lesz. Aztán pedig  most már nem bánnám, ha a tankönyvi példát követné a gyerekem... erre az életkorra már rég ki kellett volna nőnie a kruppját.