Minden nagyon jó

.. minden nagyszerű, és mindenki happy. Lehetne ez az alcíme a mai szülői értekezletnek, ami nyitotta a sort az idén, ezúttal Eriknél. Gondolom a kissé gúnyos felhang azért kiérződik ebből. Kedves gesztussal nyitottak, a három harmadikos évfolyamot (illetve szüleiket) együtt üdvözölte az új "helyükön" az ottani igazgatóhelyettes. Róla tudom, hogy valóban hiteles az, amikor azt mondja, bármi probléma van, forduljunk hozzá bizalommal, mert mindenre van megoldás, csak meg kell találni. Reményét fejezte ki, hogy jól érzik magukat a gyerekek, és remélte, hogy a kezdet nehéz csak, és végül mindenki örömét leli majd ebben az új rendszerben.
Aztán folytatódott az osztályban. Az idén E. néni az osztályfőnök, így tőle tudtuk meg az összes hivatalos tudnivalót, a tanítási szünetek időpontját, a nyílt napok időpontját, az iskola telefonszámát, stb.
Aztán szó esett a hatalmas újdonságról, a fakultációkról. Ami az összevonás, és a tanárok/tanítók kötelező többletórájának a szövődménye. Már akkor is bonyolultnak hangzott, mikor a tervezetet láttam/hallottam, de most aztán.. minden évfolyamon van négy osztály. Négyszer kettő tanító nénivel. Meg még van egy gyesről visszajött tanítónő, és egy nem tudom milyen státuszt foglaló tanár/gyermekvédelmis/ valaki, akiknek szintén "kellett" órákat adni. (vagy el kellett volna küldeni). Na, de maradjunk a fakultációknál. Szóval.. a négy osztályból minden nap egy-egy órányi időre lesz hat tanulócsoport. Erre az időtartamra a hat tanulócsoport mindegyikének kitaláltak valamin nagyon-nagyon hasznos dolgot, ami nélkül nem is élet az élet továbbá. Erik pl. ma rejtvényfejtésen volt. Holnap színjátszóra megy. Holnapután pedig harmónia a mozgásban nevűre. Nem ide akart, de közölték vele, ez nem kívánságműsor, mindenki be van osztva mindenhova, és kész. Úgyhogy ment. Meg megy. A tanítók pedig.. egy tartja a fakultációt, a párja meg addig újságot olvas (meg őrzi), hogy a plusz két embernek is legyen mit csinálni. Ritkán fog ismétlődni ugyanaz a foglalkozás, úgyhogy nagyon nagy haszna nem lesz. Hívhatnánk kötelező szakkörnek is szerintem, de mégsem, mert szakkörre akkor megy valaki, ha kedve van az adott dologhoz, vagy tehetsége, vagy ilyesmi. (kivéve, ha emelt matekra jár, mert annak kötelező a matek szakkör).
Szó esett még az oszálypénzről, de csak mert én felvetettem. Mármint hogy minek fizetnénk havi 1000 Ft-ot, amikor sehova nem is mennek? Úgyhogy most én vagyok valószínűleg a fekete bárány, aki amellett, hogy még dohányzik is, sajnálja a gyerekétől a havi ezrest, pedig ez nem igaz. Sajnálom olyan helyre gyűjtögetni, ahova felesleges. Az idén állítólag szeretnének erdei iskolába menni, és majd akkor erre lehet, hogy kéne előre tartalékolni, de megbeszéltük, hogy akkor a meglévő pénz mellé a második félévben gyűjtögetünk, addig nem. Volt, aki nem értett egyet, és fizetne akár kétezret is, de a többség bőszen bólogatott arra, hogy "felesleges".
Ezek után hat órakor eljöttem. (fél ötkor kezdődött).
Mondhatnám, hogy itthon csend és nyugalom fogadott, és szívesen mondanám is, de ez nem igaz. Fiaim hozták a formájukat, morogtak-veszekedtek-verekedtek egymással minden csip-csup marhaságon. Ki megy ki a másikkal, ki nem, ki simogatta meg a kutyát, ki nem.. Odáig fajult a dolog, hogy Erik és Patrik halálra sértegette egymást, mígnem aztán Erik úgy kilenc óra tájban rendesen kiborult, és csak zokogott, zokogott. Én meg ültem tehetetlenül nézve őket, és csak nagyon nehezen esett le a tantusz, hogy az, hogy végül is melyikük iskolatáskája az értékesebb (az egyik egy kappa, a másik egy budmil), csak jó ürügy arra, hogy sírhasson, mert valamiért nagyon sírni szeretne.
Melléfeküdtem, és nagy nehezen elkezdte.. hogy utálja ezt az új iskolát, mert sosem szólítják fel, mert sokat kell várni az ebédre, mert nem is kaptak olyan udvari játékot, amit ígértek, csak az elsősök, de onnan meg elzavarják őket, meg utálja ezt a fakultációt, és végezetül, a legnagyobb probléma mind közül, "amerre nézek, mindenhol c***ny van". Arra a kérdésre, hogy bántják/bántották e, nemmel válaszolt. Nem is cikizték. Csak egyszerűen elege van belőlük máris. És nem érti, hogy nekik miért nem kell uszodahasználati díjat fizetni (aki rgyk-t kap, az díjmentes), mikor nekünk meg igen. Erre a kérdésére nem tudtam válaszolni, de egyébként jogos. A rasszista megnyilvánulását igyekeztem csitítani, mondtam, hogy nem kell azzal foglalkozni, ki milyen származású, ők ugyanolyan gyerekek, mint ő. De erre is volt válasz: nem ugyanolyanok, nekik mindent szabad.
Tudtam én, hogy nem lesz könnyű. Arra nem számítottam, hogy máris csordul a pohár nála. Még reménykedem, hogy mégis a legnagyobb baj a hatalmas változás (másik épület, másik városrész, nincs ott a Patrik) ami nehezen megy neki, és végül jól is alakulhat.
Annyira szeretném, hogy úgy legyen, hogy minden nagyon jó, minden nagyon szép, és mindenki happy. :)