Béna post

Hát most nem annyira tudom, hogy mit is akartam írni, pedig még ma reggel is eszemben volt, hogy van egy(pár) fejben maradt témám. Elvittem magammal ugyan a laptopomat, csak épp netet nem sikerült szerválnom hozzá, úgyhogy dolgoztam, mint a kisangyal. :)
Egész nap voltam ma, úgyhogy öt után értem haza. Már egy órával a hazaérkezésem előtt hívott Erik Patrik telefonjáról, hogy mit csináljon, mert megy el a hangja. Mondtam, legcélszerűbb lenne, ha mondjuk nem beszélne. :) Persze már reggel is sírt, vagy kifejezőbb a hisztériázott egyet a két szobaajtó között a földön ülve, amiért én, a lelketlen és gonosz anya, elküldöm őt iskolába, mikor neki fáj a torka. Hazaértem, főztem neki teát. (meg végighallgattam még egy pár könyörgést, hogy akkor legalább holnap ne.. mert ő nagyon rosszul érzi magát) Nem tudom még, hogy mi lesz. Láza nincs, ámbár tény, a torka igen piros. És tudom, vírus van, mert nagyon sokan betegek. (és már Patrik torka is fáj, meg az enyém is..ó, jeee)
Na és akkor vártam az alkalmat, hogy vége leüljek, és körülnézzek a neten. Először megnéztem a leveleket (nem jött egy sem), aztán beléptem a fb-ra, majd a blogomra. Na és amikor ide beléptem először, akkor jártam úgy, hogy szám tátva maradt, és nem is hittem a szememnek.. a tegnapi és a mai látogatottságom minden eddigi csúcsot megdöntött. A mai közel a kétszerese a valaha volt legtöbbnek. Annak a szombati posztnak köszönhető, az ilyen népszerű. És nem értem, hogy a statisztika szerint még a facebook.com is hivatkozik rám. De vajon hogy?
Ezen morfondírozok, és ebből születik egy ilyen semmitmondó post.
Ja, a TSH-m meg jó. Szóval... tényleg nem vagyok egy tankönyvi eset. :)