Hetek óta (vagy talán hónapokban is mérhető már?) lázas izgalommal készülnek rá városunkban. Az első ez, hagyományteremtő szándékkal. A facebook-on szerveződött a csoport, eleinte titkos, zárt csoportként. De erről írtam akkor, frissiben. Aztán ahogy telt az idő, a szerveződés egyre csak nőtt, végül odáig jutott, hogy megalakult egy nyílt csoport is, mindemellett a valóságban megmozdult a város apraja-nagyja. Nem tudom felsorolni, ki mindenki volt ott. Azzal könnyebb dolgom van, ha azt mondom, hogy nagyjából nem volt olyan intézmény, vállalkozás, sportág, akármi, ahonnan valakik ne vettek volna részt a videoklip forgatáson is, meg utána a délutáni pikniken. Már a szervezés idején is egyik ámulatból a másikba estem, mikor olvastam, hogy ki mindenki állt a kezdeményezés mellé. Ákos, akinek a javára az idén gyűjtöttek, egy nagyon fiatal fiú (20 éves), és megkockáztatom, hogy résztvevők nagyon nagy része az életben nem beszélt vele egy szót sem. Mégsem volt kérdés sem a bölcsiseknek, sem a babakocsis anyukáknak, sem a nagymamáknak, hogy azonnal igent mondjanak, és ott legyenek.
Egész héten arra "gyúrtam", hogy meg tudjam jól oldani, hogy a három gyerekemet időben eljuttassam a három helyszínre, ahol szerepel. Magamban megterveztem az útvonalat, aztán mint valami gps párszor eljátszottam az újratervezést is, mert Roli ovis csoportjának volt egy pár kijelölt helye, mire végül meglett a végleges. De végül megvolt a terv, a zenét rongyosra hallgattuk, hogy mindenki tudja a szöveget akármelyik pillanatot kapják is el végül. Aztán gyúrtam arra is, hogy időben felkeljünk. Na, ezt csúnyán elbuktam. 9, negyed tízre kellett odaérni, elvileg fél tízben indult a forgatás. Na.. hát.. engem fél kilenckor ébresztett Erik. Először nem hittem a szememnek, hogy ennyi az idő. Mert arra emlékeztem, hogy fél hétkor zenélt a telefonom, és egy pillanatra az is rémlik, ahogy lenyomtam. A következő pillanatban meg már fél kilenc volt. Nem volt időm ezen morfondírozni, mármint hogy ez vajon kóros e, mert Balázs igen morcosan fogadott, és míg villámsebességgel előkerítettem a cicajelmezhez szükséges fekete pólót, felöltöztem, gyerekek ruházatát is ellenőriztem, felhajtottam egy kávét, addig ő újfent ismertette velem, hogy mekkora felelőtlen is tudok lenni, mert hogy voltam képes így elaludni. (ezt ő sosem tudja elfogadni, amit értek, mert ő képes három óra alvással is óra nélkül is felébredni, ha tudja, hogy mennie kell valahova) Lényeg a lényeg, azért odaértünk.
Nagyon jó érzés volt úgy végigmenni a városon, hogy úton-útfélen kicsik-nagyok és még nagyobbak készülődtek. Itt egy focista-brigád, ott egy pár pompom lány, a virágbolt előtt egy kisebb fúvószenekar, a templom előtt igazi menyasszony (ma ment férjhez, és volt olyan önzetlen, hogy a klip kedvéért feláldozta a délelőttjét). A forgatás előtt volt egy főpróba, aztán kb. húsz perccel utána leforgatták élőben.
Mindenkinek kb. egy másodpercnyi idő jutott (száz csoport v. jelenet volt), de amikor vége volt, és visszafelé szedtem össze a fiúkat, mindenhol azt láttam, hogy mindenkit boldoggá tett az az egy másodperc. Nem hazudok, csupa mosoly volt a város. :)
Délután elmentem a két kisebb-bel a piknikre (Patriknak nem volt kedve). Itt folyt az igazi pénzgyűjtés, mindent, amit a város, és környék vállakozói jó szívvel és önzetlenül felajánlottak, igen kedvező áron eladtak. Volt hús sütés, halászlé, sütik, arcfestés, csillámtetoválás (ez nekem is van:P), gyerekeknek ilyen-olyan kézműves foglalkozások, tűzoltók ládamászást gyakoroltattak, trambulin, közben két színpadon voltak a fellépők. Erik leginkább a díszvendégekre volt kíváncsi, egész konkrétan Erőss Zsoltra (őrá leginkább azért, mert Ákosnak is olyan lábat szeretnének, mint neki van, és kíváncsi volt, hogy tényleg olyan e, mint az igazi..... ugyan hosszú nadrágban volt, de olyan, egy kis bicegése sincs, szóval ha nem tudnánk, nem hinnénk..) és Bárdosi Sándorra. Ott volt még Nagy "Csonttörő" János is, de rá sokkal kevésbé volt kíváncsi. Bárdosi Sanyi valahogy, valamiért nagyon fontos volt neki. Voltak bemutatók is, többek között Bárdosi Sanyi is levezényelt egyet, és utána megkérdezte, kinek van kedve kipróbálni magát birkózásban. Erik az első sorból követte az eseményeket, de csak az utolsó pillanatban mert jelentkezni. Az egyik osztálytársával állt ki. Meglepett. Mire kettőt pislantottam, Erik egy jól irányzott mozdulattal megfordította, kigáncsolta(?) az ellenfelét, és már ki is "rakta" a körön kívülre. Csak pillogtam. Mindezek után nem sokkal lehetősége nyílt a vágyott autogram megszerzésére is tőle. Azt hiszem, felejthetetlen volt neki is, mikor ez a nagy nevű (egyébként egészen apró termetű) ember azt mondta neki: "Rád emlékszem, jó harcos vagy." Lehet, hogy úgy járunk, hogy az önzetlenség napja nekünk egyben a sportágválasztó is volt. :)
Meglehetősen elfáradtam az ott töltött két óra alatt, de ott is azt láttam, hogy csupa jó szándékú ember gyűlt össze, és mindenki azért jött, hogy ha csak egy kicsivel is, de segítsen. Mindemellett persze még jól is érezte magát mindenki.
Sajnos még nem láttam a klipet, de remélem, hogy felkerül a youtube-ra is, és akkor megmutatom. Ma nagyon büszke voltam rá, hogy bicskei vagyok. :) Jó lenne, ha nem múlna el. Jó lenne, ha tényleg hagyomány lenne belőle, bár a legjobb az lenne, ha csak egy jó buli lenne minden évben, és nem lenne egyetlen segítségre szoruló ember sem, de ilyen nincs.
Jó kis nap volt. :) És tényleg.. ahogy a dalban is van: "Rájöttem, hogy az élet más".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése