AtyaGatya

Még csak kedd van, de már úgy érzem, mintha minimum csütörtök lenne. Annyi minden történt már, mint máskor (normális esetben) csak hét vége felé. Ugye a tegnapi nap, ahogy lentebb is írtam, nagyon a nemnormális kategóriába esett. A mai nyugisabbnak ígérkezett, kicsi munkával, kicsi orvossal (olyan kici kínais módra). Munka nem volt kicsi, mert nagyon sokan voltak, és mindenki nagyon olyan volt, aki beszélgetni is szeretett volna, ami amúgy nem baj, csak lett volna egy csomó dolog, amit meg kellett volna csinálnom, de azt úgy nem lehet, hogy miközben beszélgetünk, én felmászok a létrára, hogy átpakoljam a nyári pizsamákat pl. Úgyhogy a dolgok annyira nem haladtak, ellenben, ezt ellensúlyozandó elég jó forgalmat csináltam. Munka végeztével elmentem a rossmann-ba, megvettem mindent, ami kellett itthonra, meg Rolinak az oviba (mert béna és feledékeny anya még nem vitte a tisztasági csomagot), aztán a tűző napon hazaballagtam. Itthon is csak félig normális állapot várt, egy darab bűnbánóan néző és lapító kutya, és egy darab khm.. hát.. elég ideges férj. Épp nem voltak jóban. És pillanatokon belül én is éreztem egy enyhe lefolyású bűntudatot, ugyanis kizártam a kutyát a sufniból, mentségemre szolgáljon, hogy a fene sem gondolta, hogy ilyen kánikula lesz ma, szerencsétlennek meg olyan melege volt, hogy ásott magának egy olyan félméteres gödröt. Balázs ezt annyira nem találta jó ötletnek (konkrétan tajtékzott a méregtől), úgyhogy kutya fenyítésben részesült, és minden fogyatékossága ellenére ennek teljes tudatában is volt. Erre értem én haza. Aztán kutya ki lett fürdetve az ásási munkálatok porából, én addig kipakoltam, elpakoltam, ilyesmi, majd kis szussz után elindultam vissza a városba beszerezni a tegnapi vizsgálathoz a beutalót. (na, ezt csináljátok utánam) Jaaa, és azt ki is hagytam, hogy hazafelé igen hatékony módon elrendeztem legnagyobb fiam úszószakkörét is (mehet, persze). Ákos bácsi érdekesen nézett, amikor a frissen megszerzett telefonszámán felhívtam, és miután épp akkor kanyarodott be velem szemben, mondtam, hogy akkor megvárom, amíg leparkol. :D Szóval, úszó szakkör elintézve (kár, hogy én nem járhatok, Ákos bácsi engem is megtaníthatna), már csak meg kell tanulnom osztódni a gyerekemet, ugyanis épp a matek szakkörrel egyidőben van. :D Na, de ilyeneken már nem akadunk fent, de igazán. Majd lesz valami.
Egy újabb fél órás izzasztó séta után beértem a háziorvoshoz, mielőtt felmentem, még kértem időpontot a fiúknak keresztapánkhoz (szept. 28.), Patriknak az allergológiára (okt. 26.). Háziorvosnál hiába akartam, hogy én nem megyek be, mert csak recept és beutaló kell, azért az asszisztens ragaszkodott hozzá, hogy csak menjek be a doktor úrhoz. Hát tudtam én, hogy nem kéne.. Mondtam, hogy kérek egy beutalót a tegnapi vizsgálatra, mire lecsapott a dologra, hogy akkor mutassam csak a leletet.. Áttanulmányozta, hümmögött, majd megfogta a csuklómat, hogy na hadd nézzem csak a pulzusát. És a következő pillanatban volt az a dalszerű jelenet, hogy "és megindul a föld, és leszakad az ég..", mert megkérdezte, hogy "maga mióta él ezzel a pulzussal?" Mondom, hát jó ideje már. Na, hát azt nem lehet, ne őrüljek már meg, hát tönkremegy a szívem, ezt le kell nyomni. És már írta is a receptet, hogy ebből szedjen egy felet, aztán meglátjuk. (de a holter-monitorozásig nem kell) És már kérdezte is tovább.. szokott mostanában leizzadni? Hát.. igen. És mikor is néztünk utoljára pajzsmirigyet? Fogalmam sincs, egy ideje. Na, majd akkor most, mert hétszentség, hogy az lesz a ludas. Még kétszer-háromszor elhüledezett rajta, hogy te jó isten, így teker a szíve, és el sem jött, és le kell nyomni nyolcvan alá. Így esett, hogy elmentem egy beutalóért, és kijöttem kettővel.. (vérvételre is mennem kell), meg egy recepttel. Tudtam én, hogy jobb lenne itthon maradni.
A délután további része már kezdett hasonlítani egy olyan normálisabb fajtára. Elmentem Erik elé a suliba, hazajöttünk a busszal (ami negyed órát késett), aztán elmentem Roliért az oviba, aztán kicsit kifújtam magam a kanapén (alfa-állapotban). Vacsora előtt mértem meg a vérnyomásomat (miután még olyan öt-tíz percet szundítottam is, de legalábbis nem voltam teljesen éber), 128/81 pulzus: 89. Pedig már kávét is alig iszok. Délután már egyáltalán nem. Grrrrr... azért erről nem volt szó.
Mindegy, holnap szerzek időpontot vérvételre, aztán majd megint csak meglátjuk.
Hát ennyi mára. Nem unatkoztam. És szinte hiányolom, hogy ma egyetlen belső szervemről sem láttam felvételt. :D :D