Két orvos között

még dolgoztam is ma. Pedig egyáltalán nem így volt ez tervezve. Az egyik orvosos persze tervezett látogatás volt, ahogy írtam is. Reggel még gyorsan lehúztam az ágyneműt, és elindítottam a mosógépet, gondoltam, majd hazajövök, kiteregetem, és délután, miközben végre átpakolom a gyerekszobában a szekrényt, megszárad, és estére lesz egy illatos-rendes gyerekszobánk. Na, hát ez álom maradt. Pedig jól indult.
Kis krupposnak reggelre kutya baja sem volt, szerencsére, így nyugodt szívvel vittem. Ráadásul úszni mentek, amit alig várt már.
Patrik ugyan fejfájással kelt, és hiába kapott azonnal fájdalomcsillapítót, végül sírva indult iskolába. Érte aggódtam, de reméltem, hogy hamar búcsút  inthet a fájdalomnak.
Mikor már mindenki a helyén volt, mi is elindultunk. Balázs kitett a kórháznál, ő pedig elment utlrahangos sípot beszerezni. Megbeszéltük, hogy csörgök, ha végeztem. Felkészültem mindenre.. várakozás tekintetében, legutóbb ugyanis nem tudtam kivárni, hogy bekerüljek, két óra után (mikor még mindig hatan voltak előttem) feladtam. De most.. voltak ugyan, akik vártak, és a doki vizitelt még, de hát gondoltam, mindegy. Kivárom. Legnagyobb meglepetésemre olyan húsz percnyi ücsörgés után jött az orvos, és ahogy meglátott, már hívott is be. Már ezért imádtam. :) Mindig meglep azzal, hogy annyira emlékszik mindenre, és ezúttal sem volt ez másképp. Kérdezte, mi újság, hogy vagyok. Örült neki, hogy nincs lábrázás. A ritmuszavarokra aggódva hümmögött, majd közölte, hogy hát az "gáz". :D Meghallgatott, megnézte a pulzusomat, de persze épp akkor semmi különöset nem érzett, hallott. Megbeszéltük végre a pécsi kiruccanásomat, és ugyan féltem tőle, hogy majd úgy értékeli, hogy "hátulról mellbe támadtam őt vele", de nem így értékelte. Elolvasta, amit írtak, megállapítottuk, hogy tulajdonképpen ugyanaz, mint amit ő is mond. Bevallottam, hogy nem szedtem a gyógyszert, és még ezért sem kaptam a fejemre. Azt mondta, megérti, hogy tele van a hócipőm, de ne hősködjek. Fogadjam el, hogy találtunk valamit, ami pillanatnyilag segít. Meg hogy legyek türelmes, el fogjuk csípni ezt. Olyannyira komolyan gondolja, hogy jövő hét keddre berendelt egy új kollegájához konzultációra, akinek sokkal inkább "szakterülete" lehetek, mint neki. Gondolt is rám, amikor felvették, hogy na, majd ő hátha.. Mert hát igen, nem vagyok egy tankönyvi eset, de nem adjuk fel. Kardiológusi kivizsgálást kétszer aláhúzva javasolta, mert nem kell ugyan nagyon megijedni, de azért utána kell járni, most. Én meg, miután a bent töltött negyed órában vagy tizenötször mondta, hogy "ne aggódjon, drágám, ne adja fel, drágám" úgy döntöttem, na, hát igen, ezért lett nekem ideiglenes lakcímem itt, Tatabányán. Mert (és ez most először merült fel bennem ennyire mélyen őszintén) én megbízom ebben az emberben. Tudom, hogy segíteni akar.
Elindultunk hazafelé, és akkor következett a nem tervezett része a napnak. Mert főnököm telefonált, hogy "nem jössz?". Elfelejtette, hogy nekem mára szabadnapot adott. Így aztán úgy adódott, hogy egy órával később ugyan, mint eredetileg kellett volna, de mentem. Főnököm férje volt addig bent, aki megkérdezte mit mondott a doki, én meg mondtam, hogy jövő kedden vissza kell mennem, és addig még valahogy be kell jutnom a kardiológiára. Erre ő felemelte a telefont, és pikk-pakk szerzett nekem egy időpontot délután 14:15-re. És mondta, csak menjek, mert majd addig ő megint bejön helyettem. Úgyhogy mese nem volt, mentem.
Csináltak egy ekg-t, meg szív ultrahangot. (EKG sr-meredek tengelyállás- átmenet V3-4 ST isoel, T pos, Keringés egyensúlyban) Az ultrahang szerint kóros eltérés nincs. Jelen pillanatban nincs kardiológiai teendő, és nem kell nagyon aggódnom. (hogy kicsit kell e, azt nem tudom). 28-án délután vissza kell mennem, akkor feltesznek egy 24 órás EKG-t, mert ha már vannak ezek a ritmuszavarok, akkor azt már érdemes monitorozni. Ebben maradtunk.
Az jelen pillanatban egyáltalán nem mellékes, hogy igazi, nekik szóló beutaló nélkül fogadtak és láttak el, és ezt egy kicsit sem éreztették velem.
A vizsgálat után még visszamentem egy kicsit dolgozni, végül pedig munka után még bevásároltunk, és már jöhettem is haza. Ágyneműt felhúzni és vacsorát adni a családnak. :)
Elfáradtam. Okosabb nem lettem ugyan, csak szereztem magamnak egy-két jó tapasztalatot a haldokló magyar egészségügyben. Kár, hogy nincsenek többen az ilyen orvosok. :)
Még cseng a fülemben a "ne adja fel drágám" mondat, úgyhogy most ebből táplálkozom. :) Nem adom fel. :) Várok, megyek, csinálom, és majd meglátjuk.
Jaaa, és azért az sem semmi, hogy most már nem csak az tuti, hogy van agyam, hanem az is, hogy szívem is van. Láttam. :P