Szerda

 A héten egyedül találtam magam egy nagy rakás munka kellős közepén. Van ilyen, beteg lett a kolléganőm. Az biztos, hogy nem kell néznem az órát, mikor telik már le a munkaidő, inkább arra kell odafigyelni, hogy időben abba tudjam hagyni. 

Zsonglőrködöm a feladataimmal, hogy azzal se nagyon maradjak el, ami csak az én feladatom, közben a mindennapi ügyeket is kézben kell tartani. Épp a nyári szezon kezdete van nálunk (ez mindenképpen biztató, hogy arra készülünk, lesz nyár), mindenki egyszerre hozatja be minden akcióra a cuccait. Van abban valami borzasztóan lélekölő, amikor végre sikerül az ötvenféle bizbasznak helyet találni a raktárban, de már örülni sem lehet ennek, mert máris ott van a következő hetvenféle medence és strand tartozék, aminek még kellene hely. 

Tíz perceket engedélyeztem magamnak magánéleti dolgokra, ezek pont jók voltak arra, hogy egy -egy dolgot el tudtam intézni, pl vérvételre időpontot foglalni (június elsején már mehetnek is) , és közben kicsit az agyam is kikapcsolt. 

Balázs fogyása annyira látványos most már, hogy lépten-nyomon megjegyzik. Kevesen vannak, akik tőle érdeklődnek, inkább tőlem kérdezik először félve, hogy direkt fogyott e ennyit. Persze, értem ezt is, húsz kiló fogyás már olyan, ahol felmerül bárkiben, hogy csak nem beteg az illető. Mindenkit megnyugtattam, aki tőlem érdeklődött, hogy semmi baj nincs, így akarta. Van, aki sopánkodik, hogy jajj, már ne fogyjon többet, de leginkább elismerik és gratulálnak. Az egyik kollégám pont mondta, hogy nem csak tök jól lefogyott, de simán fiatalodott is vagy tíz évet. Nagyon jól csinálja egyébként, ha lenne ennyi akaraterőm, mint neki...á, ezt inkább nem is ragozom. 

Egyébként kíváncsiságból pár napja én is figyelem, hogy mennyit eszek. 1100 kalória körül van a napi bevitelem, ami kevés egyébként az átlaghoz (de kicsit kevesebb kéne, ha fogyni szeretnék). Az viszont látszik, hogy a szénhidrát sokkal hangsúlyosabban van jelen, mint a fehérje. Fordítva lenne jó.