Szerda

A korán kelés csak amiatt nem volt nagyon szörnyű, hogy tudtam, fel kettőkor már majd a munkabefejezés gombra nyomhatok rá. Végre egy március vége óta húzódó problémát is sikerült felgöngyölíteni. Már jó sok órát töltöttem el azzal, hogy próbáltam rájönni, hol lett elrontva, amikor látszólag minden rendben van. De persze nem hagyott nyugodni, és időről időre újra nekiláttam, mert nem hittem el, hogy nem lesz meg. A kitartás meghozta a gyümölcsét, és ennek most örülök. 

Munka után orvosnál voltam. Ezúttal a bőrgyógyászat volt soron. Balázs ugyan múlt héten csak úgy random felállította a diagnózist, de legyintettem rá, hogy ja, persze. A doktornő nem volt szimpatikusabb, de csak az volt a bűne, hogy találkoztam már vele itt nálunk a rendelőben, és ott hát khhmm..nincs mit szépíteni rajta, igencsak bunkó volt. Mindegy, igyekeztem ezt elhessegetni, és a jelenre koncentrálni. Megnézte a nyakamat, és hát Balázs jól diagnosztizált, mert az valószínűleg csak egy furcsa egybeesés, hogy volt az a gyógyszerkiütés is, meg ez a kötőszöveti vagy érfal gyengeség is pont ott van. Nincs rá csodakrém (pedig azért volt egy ilyen titkos reményem), ha nagyon zavar, akkor ősszel vagy télen elmehetek egy lézeres esztétikai kezelésre, az segít ezen. Ajánlott egy krémet, amit kipróbálhatok, meg hát ki kell majd tapasztalni, hogy mi az, amitől nyugalomban van. 

Hazafele mondtam is Balázsnak, hogy hát még most időben van, hogy lecseréljen, mert úgy tűnik, hogy igencsak csúnya és csoffadt öregasszony lesz belőlem, csúnya bőrrel, térdfájósan.(az egyebekbe bele sem merek gondolni) Ő meg közben egyre jobban néz ki. 

Az viszont jó hír, hogy az ivás továbbra is jól megy, a napi 2,5, liter gond nélkül megvan minden nap, de van, amikor három is. Nem hittem volna, hogy ez nekem valaha ilyen könnyedén sikerülni fog.