Hát nem semmi, hogy ma már április van. Csak úgy száguld az idő, lassan felfoghatatlan ütemben. Bár pont nemrég beszélgettünk erről a könyvtárban, hogy mostanra eljutottunk oda, hogy non-stop kapjuk a mindenféle információt, gyakorlatilag nincs is sem idő, sem lehetőség arra, hogy olyan igazán pihenjünk, mint ahogy még a nagyszüleink tették. Ők szerintem hírből sem ismerték a stressz fogalmát. Azt nem mondom, hogy soha semmin nem idegeskedtek, mert gondok mindig, minden időszakban voltak. Arról is meg vagyok győződve, hogy szóba korosztály annak is köszönhetően él elég hosszú életet, hogy ők még az életük legalább felét úgy élték le, hogy nem voltak agyonnyomorgatva mindenféle hírrel, fogalmuk sem volt a politikáról. Napközben foglalkoztak a saját munkájukkal, amikor besötétedett, akkor pedig már készülődtek a lefekvéshez.
Szóval igazából szerintem az itt a legnagyobb baj a mi generációnk körül főleg, hogy mi még egy egészen ingerszegény, egyszerű világba születtünk bele. Mire felnőttek lettünk, olyan fejlődésen ment keresztül a világ, amit nem is feltétlenül voltunk képesek jól lekövetni. Alkalmazkodtunk, használjuk ezeket a csoda eszközöket, de ha nagyon komolyan végiggondoljuk, arra sem volt idő, hogy mindezt tudatosan csináljuk. Csak mentünk a világ után, nehogy lemaradjunk. Közben meg legbelül nem vagyunk erre teljesen alkalmasak. És ebből a kettőből lett szerintem ez a sokféle lelki gond, egészségügyi gond, és ez a sok frusztrált ember.
Visszafelé ugyan már nem változik semmi, és nem is lenne az jó már. Csak remélem, hogy már tartunk ott, hogy bármi jön is, nem megyünk mélyebbre emberileg.
Természetesen ilyen gondolatok közepette minden házimunka el lett végezve, minden ruha tisztán és illatosan a szekrényekben van, és kakaós csiga is sült délután.
Miért gondolod, hogy nekik kevesebb volt a stressz? Az apai nagyszüleim az 1920-as években születtek, az anyaiak az 1930-as években. Szerinted végigélni a gazdasági világválságot, a világháború, a tsz-esítést, államosítást, "kulákosítást" ( az egyik nagypapám azért nem tanulhatott tovább, mert a szüleit kuláknak nyilvánították), az 50-es évek minden borzalmát az totál stresszmentes volt? A nagypapám 4 testvéréből 2 élte meg a felnőtt kort, a másik nagypapám 2 testvéréből egy sem. Rettegtek a járványos gyerekbénulástól, nem voltak antibiotikumok sem. Nem lehetett otthon maradni a gyerekekkel, a nagymamám mesélte milyen borzasztó volt a pár hetes gyerek mellől dolgozni menni. stb stb
VálaszTörlésÉn pont azt érzem, hogy a mi életünk kismiska ahhoz képest, amiket ők átéltek, és túléltek.
Sikerült teljesen más megközelítésben olvasnod a gondolataimat, mint ahogy én írtam őket, de ettől színes ez a világ.
VálaszTörlésA teljesen hétköznapi életről gondolom ezt. De persze ha mindezt hozzátesszük még kicsit le vagyunk maradva. Volt már rendszerváltás, volt már gazdasági világválság, volt már világjárvány...ha nincs szerencsénk, a háborút is megéljük testközelből is.
Igen, én sem cserélnék a szüleimmel (harmincas, negyvesese években születtek), mert a mainál jóval nehezebb életük volt. Ugyanaz, mint Böbénél, államosítás, kulák élet megaláztatása, tanulás ellehetetlenítése a származás miatt, szegénység.... Ugyanakkor a mai rendkívül felgyorsult élet is kemény dió, pont amit ír Dius, hogy a hétköznapi élet mennyire durva tud lenni. Legalábbis én így érzem. Mi még egy jóval lassabb, nyugdtam világban tudtunk felnőni. És igen, sajnos napról napra eszkalálódik a helyzet a háború szintjén is, a világrend átszerveződés alatt és még nem tudni, mi lesz a vége. :(
VálaszTörlésNekem a nagyszüleim születtek a harmincas években, anyukám már 56 után.
TörlésÉn úgy értettem, amit Dius írt, hogy a szüleink idejében, a mi gyerekkorunkban nem volt ilyen híráramlás, nem "kellett" minden balesetről, szerencsétlenségről azon nyomban tájékoztatni a jónépet, nem futottunk bele folyton a világ borzalmaiba tévében, újságban, plakátokon, akárhol, tovább gerjesztve az ellentéteket, elégedetlenséget, nyugtalanságot. Néha jó lenne kevesebbet tudni most is a világról, hogy legalább a mikrokörnyezetünkben béke legyen és nyugalom.
VálaszTörlésPontosan így gondoltam. Köszönöm.
Törlés