Szerda

 Borzasztó sz@r anyának éreztem magam, mert Roli ma délután egyedül ment foghúzásra. Mondjuk mielőtt a sárga földig lehordtam magam, emlékeztetettem magam arra, hogy egyébként egy felnőttkorú fiatalemberről beszélünk, aki talpraesett, meg minden. De azért egy foghúzás...na. hát felnőttkorban sem szívderítő élmény. Patrik elkísérte azért oda, ahová mennie kellett, de megvárni nem tudta ő sem, mert interjúztatott épp. Cserébe viszont megkérte az egyik barátját, hogy helyettünk legyen ott (ha már vagyunk ilyen balf.ok, hogy mindenki dolgozott közülünk) amikor végez, ha ne adj isten nem lenne jól, vagy valami, akkor legyen aki segít neki. Máté meg tök jó fej volt, és ott volt. 

Roli egy hős, teljesen jól viselte, nem volt megrázó élmény neki. Kihúzták, összevarrták a helyét, jövő héten pénteken kell mennie varratszedésre. Egy fogát kell majd még gyökérkezelni, és egy bölcsességfogat kell majd kiműteni valamikor, de nem sürgős. 

Ma letudtam a hét utolsó munkanapját. Nem ez volt a legpihentetőbb nap, főleg a három órás megbeszélés a főnökömmel délután. Mindig megállapítom, hogy tök jó vele együtt dolgozni, de rémesen alapos, és mindig elképesztő sok kérdése van mindenről. Emiatt aztán bőven teszünk mindig kerülő utakat a megoldás felé vezető úton.

Este még fodrásznál is voltam.