Ez a péntek is olyan volt, amikor nagyon korán mentünk dolgozni. Utálok hajnali négykor kelni, de egyébként meg hajnali öt és reggel hét között nagyon hatékonyan tudok dolgozni..
Fél kettőig bőven volt mit csinálni, csak úgy repült az idő. Jó volt ilyen korán hazajönni, még ilyenkor van egy egész délután, amikor bármit lehet csinálni. Najó, hát a bármihez nem nagyon volt már energiám, de azért az is jó, hogy háromra már kész volt az ebéd, ami máskor öt órakor történik meg legkorábban.
A Pápa érkezése kapcsán, ahogy néztem őt 86 évesen, fájós izületek ellenére is olyan nagy szeretettel mosolyogni mindenkire, eszembe jutott, hogy micsoda példakép lehet Ő is a legtöbbünknek. Lehet, hogy én vagyok szentimentális már, de a közvetítés alatt, amikor a Bazilikába megérkezett, többször is azon kaptam magam, hogy a könnyeimet törölgetem a rengeteg érzelem miatt, ami átjárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése