Meccsnap

Megmondom őszintén, egész héten vártam ezt a ma délutáni meccset, mert tudtam, hogy ma itt végre megint együtt leszünk, úgy, hogy közben senki nem dolgozik, nem kell másra is figyelni. Azt gondoltam (és szerintem velem együtt nagyjából még minden fradi szurkoló), hogy lesz egy jó kis gálameccs, ahol rengeteg gólt fogunk rúgni. 

Nos, az a rész legalább jó volt, hogy tényleg zavartalanul együtt voltunk. Illetve inkább csak együtt voltunk. Mert az azért megzavart mindenkit, hogy igen rövid idő alatt az ellenfél vezetett két góllal is. Kihordtunk lábon több infarktust is, kaptunk pár idegrohamot, és végül kikaptunk.

És csak azért nem akkora csalódás ez az egész, mert legalább együtt voltunk.