Egy húzós hét utolsó munkanapja volt ma. Végre. Semmi sem volt ma sem egyszerű, sőt, a helyzetet bonyolította csak, hogy még csőtörés is volt. Hát mit ne mondjak, megkönnyebbülés volt végre hazajönni. Kicsit aggódtam, hogy addig fajul a dolog, hogy be fog görcsölni a vesém, de szerencsére nem történt ez meg.
Balázs na itthonról dolgozott, mert ilyenkor a hónap első napjaiban a fizetéseket számolja, nincs idő betegeskedni. Természetesen már az is jó volt neki, hogy legalább itthonról tudta ezt csinálni, mégis kényelmesebb volt, mint bent percenként orrot fújva. Kicsit azért jobban van, ha minden igaz, akkor szerintem egy-két napon belül túl is lesz rajta.
Nekem olyan semmilyen kedvem van, egy csomó mindenen jár az agyam, de leginkább csak felületesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése