Akkor ennyit erről

 ...a hétről, legalábbis munka szempontjából. Már tegnap este is éreztem, hogy nem teljesen oké minden a felső légútjaim tekintetében, de nem tűnt vészesnek a dolog. Reggel is úgy ítéltem meg, hogy ugyan kicsit hallani a hangomon, de vállalható ez (maszkban), se hőemelkedés, se torokfájás.

Hát ez így is volt pár órán keresztül. Aztán szépen, fokozatosan rosszabb lett a helyzet, időnként rám tört egy-egy tüsszögés roham, ami borzasztóan kellemetlen volt, de még délután egykor is voltak olyan félóráim, amikor olyan volt, mintha mi sem történt volna.

Mostanra azért már kicsit jobban átvette az uralmat ez a nyavalya, úgyhogy a józan paraszti eszemre (meg Balazsra) hallgatva holnap már nem megyek. Nem kell kísérteni a sorsot.