Hétfő

 Az iskolásoknak őszi szünet van, amire tegnap még Patrik is rácsodálkozott, amikor megjegyezte, hogy ó, nincs ám a fiúknak nagy bajuk, csak nincs kedvük suliba menni, így inkább a meccsre sem jönnek. Mire felvilágosítottam, hogy ez nem az hét, amikor ilyen eszközökre szükség lenne, mert egyébként sincs suli. Azt meg már tudják, hogy november kettőtől újra kötelező lesz a maszkviselés az iskolában (az övékében rendelték el), ami nem teszi őket túl lelkessé. Ha eljön az a pillanat, hogy nem lesz kötelező bejárni, akkor nem is fogom erőltetni. 

Nem nagyon tetszenek az elmúlt egy-két héten látott-hallott-olvasott hírek a vírus kapcsán. Megint nagyon sok a beteg, és egyébként itt mifelénk nem tesztelik az oltott embereket, pedig van bőven mindenféle tünetekkel náthás, torokfájós ember. Persze, nem minden covid, épp most nagyon könnyű megfàzni is, mert csak én vagyok olyan elvetemült, hogy a fázós lábamon már vastag zokni van. De az nekem döbbenet, hogy akiknek taknyuk-nyáluk egybefolyik, a többségük vígan jár dolgozni, küldi a gyereket oviba. Egy sima bármit sem kell továbbadni senkinek, legalább ezt megtanulhattuk volna. Persze, tudom, könnyen dumálok, a táppénz kiesett jövedelem, stb stb (majd a mostani fizetésemen látni is fogom), de én ezt régen is nehezen fogadtam el. Ha időben otthon marad az ember, pár nap elég, később hetek lehetnek belőle, és az sokkal rosszabb. De ez nem fog változni. 

Újabban csodabogárnak számítunk ismerősi körben a harmadik oltással kapcsolatban is. Mert a többség "biztos, hogy nem" kéri. És ez lett a normális. Hogy nem kell. El tudom ezt fogadni, semmi bajom ezzel, ahogy azt is el tudom fogadni, hogy valaki egyáltalán nem kéri. Ez utóbbit nem értem, de nem az én dolgom érteni. Felnőtt emberek, minden bizonnyal alaposan megfontolták. De ugyanezt várnám visszafelé is. Elfogadást az én véleményem iránt. Aki megkérdezte, hogy miért döntöttem így, annak elmondtam. Aki lehülyéz, meg közli, hogy most "kapom majd a kegyelemdöfést", hát neki meg inkább nem mondok semmit. 

De egyébként jó nap volt ma. Szépen sütött a nap, elindítottunk valamit, ami örömmel tölt el bennünket, és ezek az apró örömök visznek tovább mindig.