Az egy plusz motiváció volt a mindenféle mellékhatás legyőzésében, hogy ma meccsre mentünk. Tudtuk, hogy össze kell szedni magunkat, mindenkinek jól kell lenni. Olyan helyre mentünk, ahol még sosem jártunk. A gyirmóti csapat az idei évtől NB1-es csapat csak, most jutottak fel.
Szerencsére mindannyian jól voltunk, még a karunk fáj, de az azért nem akadályoz semmiben. A tegnapi sok alvásnak köszönhetően ma reggel már nyolckor hajat festettem (mondjuk nem is mertem halogatni, hátha később nem tudom majd a kezem miatt), ez azért nálam hétvégén korai időpontnak számít. Sikerült kimosni is mindent, ebédre gyros készült.
Fél ötkor indultunk, szeretünk nagyon időben indulni, bármi közbejön útközben, ne kelljen idegeskedni, ráadásul nem tudtuk, hol tudunk majd parkolni, a Google maps nem mutatott parkolót, csak a környező utcákat. Most már tudjuk, hogy parkoló is van, tök jó helyen tudtunk megállni.
A meccs első félideje felejthető volt, csalódást okozott. Aztán a második félidőben szerencsére sikerült két gólt rúgni, ezzel nyertünk. Elégedettek nem lehetünk, de legalább nem szomorúan jöttünk haza. És mindenképpen egy újabb tök jó élmény volt együtt. Patrik nem volt velünk, ő eredetileg színházba ment volna, de végül a színházi előadás betegség miatt elmaradt, így elment a barátja pizzériájába segíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése