Végtelennek tűnő körforgás ez, hogy mindig jön a hétfő, amikor újra menni kell dolgozni, és ott is mindig olyan kiszámítható minden. Ugyanazok a problémák, csak egyik héten piros körrel jelöljük, a másik héten még zöld háromszöggel, fenntartva ezzel a fejlődés illúzióját. Rosszabb napjaimon borzasztóan zavar ez, és fel tudnék robbanni tőle, máskor, amikor nagyvonalú vagyok és jókedvű, akkor csak legyintek. Az mindenképpen vigaszt nyújt, hogy vagyok még annyira fiatal, hogy részese leszek annak, amikor eljön az idő, és muszáj lesz valódi változást elérni. Arra meg külön trenírozom magam, hogy amikor majd itt tartunk, ne legyek kerékkötő.
A fiúk fáradtak, most azért már szemmel látható jelei vannak annak, hogy az iskola ténye mellett az is fárasztó, hogy milyen régóta nem töltöttek már ennyi időt ilyen fegyelmezett, szabályozott közegben. Ma megint téma volt az esetleges online oktatás, Roli kissé vágyakozva jegyezte meg, hogy nem is bànná. Pedig nincs semmi gondja, jó jegyei vannak (épp ma számolt be róluk, csak azért tudom) .
Erik kicsit elveszettnek tűnik most, mint aki sehol sincs jó helyen. Ez az utolsó iskolai éve várhatóan, egyelőre nem látom magam előtt őt jövő ilyenkor. De biztos vagyok benne, hogy ki fog ebből lábalni, csak még nincs hozzá kellő motiváció.
Patrik pedig csendes magányában dolgozik itthon, kicsit fura és agyatlannak tűnő időbeosztásban, de ő szereti csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése