Már a tegnap is hasonlított arra, amikor csak úgy itthon vagyok szabadságon, de még azért ott nyomokban éreztem, hogy ez bizony betegállomány. Főleg, mert reggel a háziorvosnál kezdtem, akit még győzködnöm kellett egy kicsit, hogy hétfőn már elég jól leszek ahhoz, hogy engedjen dolgozni. Szent ígéretet kellett tennem, hogy ha mégis bármi változás van, el sem indulok dolgozni. Ugye..egy "kis" fülgyulladásról ki gondolná, hogy eltarthat hetekig is a teljes gyógyulás, és többfajta antibiotikumot kell hozzá beszedni. Mondjuk ez utóbbi lehet, hogy csak az én egyéni sajátosságom..Beszéltünk az oltásról is, örömmel hallotta az álláspontunkat, és fel.id jegyezte magának. Én pedig végképp megnyugodtam e téren, mert vele kapcsolatban biztos vagyok abban, hogy semmiképpen nem adna be semmi olyat, amit magának nem. Egészen elérhető közelségbe is helyezte az időpontot, remélem, hogy valóban igaza is lesz.
Ma viszont már tényleg olyan volt minden, mintha szabadságon lennék. Na, semmi extrát nem csináltam, csak főztem, mostam, bevásároltam. Igaz, azért elfáradtam a folyamatos tevékenységekben, de nem baj, majd ez is alakul még.
Az egyébként érdekes, hogy mióta itthon vagyok, nagyon keveset foglalkoztam a munkámmal. A leveleimet időnként elolvasom, mert néha van, amit továbbítanom kell a kollégáknak. Párszor hívtak segítséget kérve, de ennyi. És most ez is teljesen rendben van így.
Még van egy hosszú hétvégém itthon, amit jól ki is fogok élvezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése