Nem nagyon találom még a helyemet visszatérve a munkába. Igaz, ebben vastagon benne van a bizonytalanság amiatt, hogy időnként még "érzem" a fülemet, előfordul még egy-egy nyilallás, és az egész napos maszkviselés sem a legjobb érzés így. És persze, az sem a legjobb érzés, hogy Balázzsal pont váltottuk egymást, ő most van itthon három napig. A főnököm ugyan mindent elkövet, hogy nagyon gyorsan újra felpörögjek, nagy hirtelen annyi mindent zúdított a nyakamba, hogy nem győztem pislogni. Szerintem alig várta már, hogy menjek dolgozni, és az elmúlt két hétben minden nap kigondolt valamit, amit must így egyben, csomagban gyorsan át is adott. Vannak komoly kihívást jelentő részei is a feladatoknak, ami elsőre mindig ijesztő, és kicsit le is tud ez hangolni, de aztán majd amikor elkezdek ezen gondolkodni, akkor menet közben jönnek az ötletek, és végül majd meg fogom oldani.
Itthon mindenkivel minden rendben, a folyamatosan melegedő idő jót tesz mindenkinek. Roli is előbújt a csigaházából, és újabban sokkal többet kommunikál, sokkal többféle dologban, mint az elmúlt hetekben. Írt egy nagyon cuki motivációs levelet magyarból, amire a tanára úgy adott ötöst, hogy azt is leírta, hogy "Kedves Roland, sajnos cégem nincs hogy felvegyelek, pedig megtenném így csak egy ötössrl tudom ezt jutalmazni." És egyébként mindketten ezt mondtuk az apjával, hogy bizony, mi is felvennénk, mert sugárzott az önbizalomtól, amit írt.
A lábam továbbra is fáj, ma este eszembe jutott, hogy ki kéne próbálni rá a kineziológiai tapaszt. Felraktam magamnak én jobb híján, ami természetesen nem ugyanolyan, mint ha olyan ragasztotta volna, aki tanulta ezt, de határozottan jobb érzés most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése