Így, közel két hét betegeskedés után ma reggel olyan volt dolgozni menni, mintha a vesztőhelyre mennék. Nem aludtam valami jól, nagyon sokszor felébredtem, fájt a lábam, fájt a derekam fölött valamelyik csigolyámnál. Borzasztóan idegesítő àllapot ez, hogy mindig van valami, ami fáj, mint valami ősöregnek.
Egyébként éppen ma van annak nyolc éve, hogy itt kezdtem el dolgozni. Stílusos ezt munkával ünnepelni. Elolvastam az összes levelemet, megcsináltam az összes extra sürgős és fontos dolgot, ami megvárt. Holnapra is van már yen dolog, ehhez ma még volt egy rövid megbeszélésem a főnökömmel, de zöld utat kapott az egyik fontos projekt egyik eleme (röpke másfél hete vártak a válaszára). Na, ezzel kell holnap kezdenem.
Voltam munka után masszíroztatni is. Hát rendesen megszenvedtem, mire minden csomót kimasszírozott, én sziszegtem időnként, ő hümmögött nagyokat. Most sokkal jobb, fürdés után meg még jobb lesz.
Sok volt ez egyébként így elsőre, nagyon elfáradtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése