Elég ritka az ilyen, hogy a péntek is ugyanolyan volt, mint a hét összes többi napja. Majd jól el is raktározom magamban ezt az érzést, jövő héten biztos jól fog jönni.
Egyébként arra is rá kellett jönnöm, hogy soha életemben még nem voltam ennyire magányos, mint mostanában. Tény, hogy kicsit el vagyok veszve a világban, nyilván ugyanazon okok miatt is, mint mindenki más mostanában. De azzal is szembesültem már elég sokszor, hogy most épp nem nagyon van rám szükség sehol. A gyerekeim tök jól boldogulnak nélkülem, mindent el tudnak intézni, ami persze, jó dolog, és igazolja, hogy nem volt felesleges egyetlen perc sem eddig. A testvéremmel sosem voltunk igazán egy hullámhosszon, gyerekként sem (és vadidegen emberek nem is hiszik el, hogy testvérek vagyunk), mostanra viszont már alig van olyan téma, amiről szívesen beszélgetünk. A barátaim mind élik a maguk életüket, már nem is biztos, hogy mindenki barátként gondol rám.
Na mindegy is. Lassan jön a tavasz, és akkor majd a jó idő, a napsütés, és a madárcsicsergés jobb kedvre derít. Vagy majd kitalálok valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése